szabadságszobor

Az amerikai szabadság-szobor – Lady Liberty

Az amerikai gyarmatok Franciaország segítségével nyerték el függetlenségüket, aminek köszönhetően szoros barátság alakult ki az Egyesült Államok és Franciaország között. Sok franciának tetszett az amerikai kormány munkája, azt remélték, hogy a francia vezetés is példát vesz róla.



Egy hatalmas terv

1865-ben majdnem 100 évvel a függetlenségi háború után, néhány francia együtt vacsorázott Edouard de Laboulaye otthonában, aki Versailles közelében élt Franciaországban. Sokat tudott az Egyesült Államokról. Nagyra tartotta a fiatal országot és azt, amiért küzdött: a szabadságot. Azt akarta, hogy Franciaországnak is ilyen kormánya legyen.
Mivel sok francia gondolkodott az amerikaiakhoz hasonlóan, az emberek úgy érezték Laboulaye házában, hogy különleges kapcsolat van a két ország között. Laboulaye úgy gondolta, hogy meg kellene ajándékozni az amerikaiakat. Azt gondolta, hogy egy hatalmas szobor, ami a szabadságot jelképezi, tökéletes ajándék lenne. Frédéric Auguste Bartholdi – egy fiatal szobrász – is ott volt azon az esti mulatságon. Már évek óta szobrászkodott, nagyon tetszett neki a hatalmas szobor ötlete.

Hat évvel később, Frédéric Auguste Bartholdi az Államokba utazott. Beutazta az országot, megdöbbent annak méretein. Sok fontos emberrel találkozott, akiknek el is mondta a terveit, sokan értékelték pozitívan az ötletet. Bartholdi sok barátot szerzett, köztük egy francia hölgyet, Jeanne-Emilie Baheux de Puysieux-t. Jó barátok, később szerelmesek lettek és végül össze is házasodtak.

Bartholdi megtalálta Amerikában a tökéletes helyet a szobor számára. Volt egy kicsi sziget a New York-i kikötő bejáratánál, Bedloe-szigetnek hívták. 1812 körül egy erődöt építettek erre a szigetre. Csillag alakú volt és még mindig állt. A szobrot ezek közé a falak közé képzelte el. A szobor egy nőt ábrázolna, aki egy fáklyát emel magasra. Bartholdi „A szabadság megvilágosítja a világot” címet akarta adni a szobornak. Libertas-t idézné, a szabadság római istenét. A New Yorkba érkező embereket ez a szobor fogadná.

Bartholdi munkához látott

1876-ban kibérelt egy műhelyt és hozzálátott a munkához. Először egy 1,2 méteres modellt készített egy nőről, aki római stílusú öltözéket viselt. A jobb kezében egy fáklyát emelt a magasba – a fáklya azt jelentette, hogy ő „megvilágosította a világot”. A fején egy hétágú korona volt. A korona a szabadság sokféleségét ábrázolta. Egyesek szerint a hét ág a hét kontinenst és a hét tengert ábrázolta. Bartholdi egy elszakított láncot is rakott a lábára, ami azt szimbolizálta, hogy Amerika függetlenné vált Nagy Britanniától. A szobor arca komoly volt. A bal kezében egy táblát tartott. A táblára az Egyesült Államok születésének dátuma volt írva: 1776. július 4. (Római számokkal írta.)

Bartholdi ezután készített egy 2,7 méteres és egy 11 méteres modellt is. Bartholdi anyukája állt modellt a szoborhoz. Róla mintázta a fejét, a testét pedig barátjáról Jeanna-Emilie-ről. Hamarosan megkezdődött a valódi szobor megépítése.

szabadságszobor

Ki fog fizetni egy ilyen szoborért?

A franciák pénzt gyűjtöttek a szobor finanszírozására, az amerikaiak pedig a talapzat felépítésére. Voltak Amerikában, akik azt gondolták, hogy az egész szobrot a franciáknak kellene állniuk. Mások szerint a szobor és a talapzat csak New Yorknak fontos, ezért nekik kellene kifizetniük az egészet. Hamarosan egyértelművé vált, hogy a szobor az egész országnak fontos, nem csak a New York-iaknak. Mint az később kiderült, sok amerikai, köztük iskolás gyerekek is, küldtek pénzt, hogy segítsék a projektet.

szabadságszobor

Lady Liberty megépítése

Egy ekkora szobor felépítéséhez idő kellett, sok száz ember dolgozott rajta. Mind Bartholdi utasításait követve alakították a szobrot, ami azonban akkora volt, hogy sehogy sem fért volna be a műhelybe. Például csak a keze hossza 13 méter, a kisujja 2,4 méter és a szája majdnem 1 méter.
Mivel a szobor kolosszális méretű volt, több darabban kellett felépíteni. Először a munkások életnagyságú modelleket készítettek a szobor egyes darabjairól gipsszel borított faráccsal. Ezután faformákat építettek, amik követték a modellek külső vonalait, majd vékony rézlapokat kalapáltak a formákra. Ezután a rézlapokat egy acélszerkezetre, egy vázra helyezték és összeillesztették őket.
Bartholdi rezet használt, mivel szerinte az jól ellenáll a New York-i öböl sós levegőjének, és még olcsóbb is volt, mint más fém.

A szobor megközelítőleg 300 darabból állt össze, körülbelül 93 méter magas, a fáklyától a lábáig. Először a jobb kéz és a fáklya készült el. Azért ezt a részt rakták össze először, mert egy philadelphiai kiállításra vitték. Mikor elkészült, 1876 májusában, 21 konténerbe rakva hajóval átszállították az Államokba.
A szobor feje 1878-ban készült el. Ezt is kiállításra vitték, Párizsba. Mind a feje, mind a keze, mind a fáklya segített a további munkákhoz szükséges pénzügyi támogatás gyűjtésében. Az emberek fizettek azért, hogy bemászhassanak az elkészült részekbe.

szabadságszobor

Bartholdi segítséget kap

Bartholdi egy híres hídtervezőtől, Gustave Eiffel-től kapott segítséget, aki a szobor belső vázát tervezte meg. (Később ő tervezte a párizsi Eiffel-tornyot is.) 1884-re a szobor teljesen elkészült, az év végéig Párizsban maradt. Következő lépésben szétszedték és darabokban szállították Amerikába.
Bartholdi másik segítője Richard Morris Hunt volt, aki a szobor talapzatát tervezte meg.
Egy New York-i újság tulajdonosa, a magyar származású Joseph Pulitzer hatékony segítséget jelentett az adományok gyűjtésében. Lapjában megjelent mindenkinek a neve, aki pénzt adományozott a szobor javára.

Liberty útra kel

1885. május 21-én a szobor készen állt arra, hogy átszállítsák az új otthonába, Bedloe szigetére. Négy hónapba telt, míg a szobrot sikerült 214 konténerbe rakni. Az Isére nevű francia teherhajó szállította át a szobrot az Atlanti-óceánon. Ez körülbelül négy hetet vett igénybe. A szobrot az új otthonában kellett volna összeszerelni. A szobor a tenger felé nézett volna, így üdvözölve a New Yorkba érkezőket.

Végre elérkezett 1886. május huszonnyolcadika. Ezen a napon kellett volna átadni a szobrot az amerikaiaknak. Egy nagy ünnepséget terveztek. Hideg, ködös és esős reggel volt, de ez sem állíthatta meg az embereket. Az utcák csordultig voltak emberekkel, míg mások csónakból figyelték az eseményeket.

Bartholdi a szobor koronájában várakozott, hogy a megfelelő pillanatban leengedhesse a szobor arca elől a francia zászlót. Mivel úgy látta, hogy Evarts William szenátor már befejezte a beszédét, Bartholdi leengedte a zászlót. A beszéd valójában nem még ért véget, de túl nagy volt a hangzavar a folytatásához.
Az elnök, Cleveland Grover is ott volt az átadáson és ő is tartott egy beszédet. Ezen a napon büszkék voltak az amerikaiak is, a franciák is, de a legnagyobb dicsőség Frédéric Auguste Bartholdit illette.

A szobor javítása

  • Az évek alatt szükségessé vált néhány javítás a szobron. 1933-ban Roosevelt, az akkori elnök, rábízta a szobor karbantartását egy közértékeket védő egyesületre, amely sok pénzt áldozott a szobor javítására.
  • A pénzgyűjtés 1984-ben kezdődött el újra gyors ütemben, a szobor 100. születésnapjára. Ekkor is sok támogató akadt, köztük nagy cégek, magánszemélyek és iskolások is. Az egész szobrot felállványozták, így a munkások minden részéhez hozzáfértek. A javítani valók között volt a fáklya is, amit teljesen kicseréltek.

A szobor megtekintése

A látogatók bemehetnek a szobor belsejébe, megnézhetik a múzeumot is, ami a szobor talapzatában és az alatt található.
A sziget másik érdekes látnivalója a szoborkert. Azok az emberek, akik fontos szerepet töltöttek be a szobor készítésében, mind megtalálhatók itt, köztük Bartholdi, Laboulaye, Eiffel és Pulitzer is.

Ismerd meg a budapesti Szabadság-szobor történetét is!

Tetszett ez a bejegyzés? Köszönjük, ha megosztod barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkolod  az oldalunkat!

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .