Eger
Eger

Pályázat – Az ország bástyája, Eger

Voltatok már úgy, hogy bár semmi, a legapróbb jele sincs a múltatokban, mégis úgy érzitek egy város felkeresésénél, volt valami közös a történeteitekben? Megdobban a szívetek, úgy mintha régi ismerőst üdvözölne? Nos, valahogy én is így érzem, ha Egerbe utazunk. Nincsenek ott rokonaim, barátaim, ismerőseim. Ha azt vesszük idegenek a házak, utcák, emberek. De mégis fontos nekem a város. Szeretem az első pillanattól kezdve. Ha meg kellene neveznem néhány olyan települést, amit örökre a szívembe zártam, biztos vagyok benne, hogy Eger dobogós helyen végezne.
A város rengeteg látnivalója közül számomra a legkedvesebb az, ami Gárdonyi Gézát is megihlette, s ami nélkül nem lenne ma kötelező olvasmány a felső tagozaton Az egri csillagok… Sok gyerek kisebb-nagyobb örömére.



Eger vára

Az egri vár
Az egri vár

 

Igen, az egri vár, a város jó öreg teknősbékája.
Nyaranta, ha Egerben járunk, ide mindig feljövünk. S bármennyire furcsa, nem tudom megunni. Minden alkalommal találok valami újat, valami ismeretlent.

 

Eger hős kapitánya, Dobó István

Dobó IstvánA vár falai között sétálni is nagy élmény, mert ki tudhatja, nem éppen oda csöppent e Dobó István, a végvári oroszlán vére. A várban kialakított vármúzeum még annak is nagy élmény, aki nem kimondottan a múzeumok lelkes látogatója. Bent megismerhetjük az egri vár lakóinak életét, a csata előtt, alatt és után. Láthatjuk milyen szerszámokkal aprították a törököt.

Külön figyelmet érdemelnek a nők, (mint mindig…), azok a híres egri nők, akik félelmet nem ismerve, mindent elkövettek, hogy megvédjék a várat, a várost, s mindazt, ami fontos volt nekik. Mert ha Eger török kézre jut, az egész ország siratta volna…

Bejárhatjuk a várbörtönt ahol Drakula gróf töltött néhány kellemes napot, természetesen nem azért, mert máshol már nem volt szabad ágy… Bár ahogy elnéztem a rajzokat, feljegyzéseket, nem hiszem, hogy őt is visszahúzta volna ide a szíve… már ha volt neki…
Egy szóval a várban járva nemcsak egyszerűen bámészkodunk, hanem kapunk egy olyan leckét történelemből, aminek szeretjük minden egyes pillanatát.

egri látkép
Egri látkép

Az egri vár ostroma

A várfalon ülve, ahogy végignéztem az alattunk elterülő városon szinte éreztem az ostrom dübörgését. S hogy azoknak is felkeltsem a figyelmét, akik unalmasnak tartják a történelmet, segítek kicsit elképzelni. Akár így is történhetett…
1552-ben járunk.
Régóta tart már az ostrom, a meleg kora őszi napok egyre hidegebbre fordultak. A fák levelei különböző színekben pompáztak, a természet a legszebb ruháját öltötte magára. De voltak, akiknek nem volt kedvére ez a gyönyörű átalakulás.

A török csapatok csak rövid látogatást terveztek, de az egri vendégszeretet és a híresen jó borok mellett észrevétlenül repült az idő.

Ali pasa
Ali pasa

Pedig az őszi hideg egyre többször mutatta meg magát. A török kempingben reggelente frissítő tornagyakorlatokkal próbálták felmelegíteni és formában tartani magukat katonák. Rendszeresek voltak a különböző versenyek, Ali pasa személyi edző vezényletével, például létracipelés, kötélmászás, árokásás, de talán a legkedvesebb számukra a falmászás becses sportja volt. Ez a mai napig kedvelt sportja kicsiknek és nagyoknak.

Az egri asszonyok mindent megtettek, hogy gondoskodjanak a török vendégmunkások kényelméről. Naponta részesítették őket szurokpakolásban, ingyenes szőrtelenítésben. Szóval a Wellness szolgáltatásokra igazán nem érkezhetett panasz.

Ahogy a megfelelő étkeztetésre sem. Rendszeresen forró levest szolgáltak fel az érkezőknek, de sajnos mivel az ostrom alatt a helyi étkészletek jelentős része megsemmisült, ezt közvetlenül a kondérból tálalták. Mint afféle gyorsétteremben több száz török katona kapott egyszerre enni. Hiába az egri vendéglátás mindig híres volt…

A hős várvédők
A hős várvédők

Az éjszakai ünnepségek fényét Bornemissza Gergely hadnagy és az egri Pirotechnikai klub biztosította, fényes tűzkerék gurult végig a vár oldalán, melyet a török katonák hangos, de nem igazán örömteli kiáltásokkal üdvözöltek.

De hiába a remény, hogy az „éjjel soha nem érhet véget”, mindenkit hazavárnak egyszer.

 

A török tábor
A török tábor

Török barátaink egyik reggel hallgatva a hívó szóra, felszedték a tábort, és búcsút intettek a csípős reggeleknek, a versenysportoknak, a szép asszonyoknak és a jó egri boroknak. Mindent itt hagytak.

Szerintem biztosan belátták, ebből a “teknősből” nem lesz leves a török szultán konyháján.

 

 

Írta: Cseh József, 13 éves

A hős vitézek
A hős vitézek

Pályázat – 2018

Köszönjük, ha barátaidnak is ajánlod a bejegyzést és megosztod! Várunk a Facebook oldalunkon!

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*