Török időkből származó közmondások

Magyarország a török uralmat 145 éven keresztül viselte (1541 – 1686). Ekkor a hódoltságban kb. 17-20 000 török katona állomásozott. A civilek száma csekély volt, bár némely kulcsfontosságú városban (Buda, Esztergom, Temesvár, Eger) a muszlim vallású, ill. délszláv betelepülők alkották a lakosság többségét. Ennek a nagy létszámnak és a mintegy 150 évnek köszönhetően sok közmondás terjedt el a törökökkel kapcsolatban, melyeket ma is használunk, ismerünk. Ezeknek a közmondásoknak ismerheted meg a történelmi eredetét.



Hátra van még a fekete leves.

Jelentése: csak eztán következik a rossz.
Tököli Imrét 1685-ben ebédre hívta a nagyváradi török basa. Thököly sejtette, hogy valami készül ellene, ezért amint a sültet elfogyasztotta, föl akart kelni az asztaltól. E szavakkal marasztalták: hátra van még a fekete leves, vagyis a kávé. Thököly kénytelen volt még maradni. Sejtése beigazolódott, a kávéivás után azonnal elfogták és rabként vitték Drinápolyba.

Hajlik, mint a Putnok.

Jelentése: köpönyegforgató.
Putnok városa Gömörben található (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), mely a 16. század során mindig arra hajlott, amerre érdeke kívánta. Hol a török, hol a császár, hol a nemzeti hadak felé. Innét maradt fenn e közmondás.

Több is veszett Mohácsnál.

Komoly veszteség vagy baj esetén vigaszként mondják, jelentése, hogy nem érdemes búsulni rajta.
A „Több is veszett Mohácsnál” szállóige, melynek első említése 1844-ből való. A szállóige eredetét nem ismerjük. Megtalálható Arany  János megfogalmazásban a Népdalok című 1856-os versében és Széchenyi István a Kelet Népe (1841) című művében is. Három változata ismert: Moháccsal, Béccsel és Budával. A legrégebbi említés alapján az utóbbit tarthatjuk eredetinek (1794). „Több elveszett Buda alatt”  formában, azaz az 1541-es Buda török kézre kerülésére utal, amit később visszaszereztünk. Majd a reformkorban fogalmazódott át Moháccsá. A Millenniumtól Trianonig terjedő korszakban a “mohácsi vész” az ország pusztulásának jelképe lett.

Se pénz, se posztó.

Ha valamitől elestünk, vagy kárba veszett az, amiért fáradoztunk, akkor ezzel a szólással fejezzük ki magunkat.
A török hódoltság idején élő végvári vitézek „fájdalmas” felsóhajtása volt. Ugyanis sokszor előfordult, hogy a katonák évekig nem kapták meg a fizetésüket, azaz se pénzt, se posztót. A posztó arra utal, hogy néha a katonák nem pénzben, hanem áruban kapták meg a járandóságukat.

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!

Jelenése: Nehéz időkben használd fel tartalékaidat.
A köztudat Zrínyi Miklósnak, a költőnek és hadvezérnek tulajdonítja e mondást, holott ő is csak anekdotaként említi híres röpiratában, melyet 1662-ben Montecuccoli ellen írt. A röpiratot azért fogalmazta, mert a török elleni sikeres hadjárat lehetőségei megvoltak, de a császár nem küldött hadat ellene. A korabeli magyar társadalmat és Zrínyit felbőszítette a cselekvés hiánya.

Az írás közvetlen kiváltó oka pedig a következő volt: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657-ben a török tilalma ellenére megindította hadjáratát a lengyel trón megszerzésére. A hadjárat katasztrófával végződött. Rákóczit szövetségesei elhagyták, ő török támadás áldozatává lett, serege tatár fogságba került. Erdélyt elözönlötték a török és tatár hadak. Százezer számra hurcolták el a magyar rabokat török földre. Rákóczi utódja, Kemény János megegyezett a Habsburgokkal, hogy hajlandó császári seregeket befogadni a várakba a török ellen. Ennek a megegyezésnek az értelmében vonult Montecuccoli Erdélybe, de a meglévő helyzeten is rontott. Magára hagyta Kemény Jánost, aki a török által trónra segített Apafi Mihállyal szemben vívott csatában Nagyszőllősnél elesett. Ekkor Zrínyi kinyilvánította: a népért kockáztatni kell, mert ha nem kockáztatunk, akkor elpusztul az ország. A rövid kard a gyengébb felszerelést, a kisebb létszámot jelentette. Ezt azonban meg lehet toldani egy lépéssel, azaz lelkesedéssel, elszántsággal, hivatástudattal és bátorsággal.

Fejére telt a török átka.

Használata: másnak legyen rosszabb, még ha nekem nem is lesz tőle jobb.
Amikor 1686-ban a török hadakat Magyarország nagy részéről kiűzték, – úgy tartják, – hogy azt az átkot mondta fejünkre a török: Verjen meg benneteket Isten rosszabb szomszéddal, mint mi voltunk.

Hosszú, mint Rákóczi lakodalma.

Jelentése: Valami nagyon sokáig tart.
I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona lakodalma – a krónika szerint – hat hónapig tartott. I. Rákóczi Ferenc Erdély fejedelme volt, felesége, Ilona pedig Zrínyi Péter lánya, akit I. Lipót császár több összeesküvés vádjával kivégeztetett. Hogy Ilona bánatát elfelejtse, Rákóczi Ferenc hat hónapig tartotta menyegzőjét.

Ember fogad fogadást, agg eb, aki megállja.

Az adott szó be nem tartását jelenti.
Bocskai, amikor a császár hűségére fölesküdött, s a hajdúk emiatt nem akartak hozzá állani, e közmondást használta, hogy megnyerje őket. Sikerült is rábeszélnie a hajdúkat a támogatására.

A csonka toronyba zárták.

A mondás azt jelenti, hogy halálra ítélték.
A budai vár börtönét nevezték csonka toronynak, ahova már Mátyás király idejében is zárták a rabokat. Majd a török időkben sok magyar rab sínylődött itt. Reménytelen helyzetben éltek – éheztek és járvány tizedelte őket a piszok és a túlzsúfoltság miatt.

Kapcsolódó kép
A középkori Budavár

Elnyerte az egri nevet.

A közmondást azokra használják, akik dicsőséget szereztek.
A mondás az egri vitézektől ered, akik Dobó parancsnoksága alatt példátlan hősiességgel védelmezték Eger várát 1552-ben a török ellen. A korszakban a legnagyobb dicsőség a hősiesség volt és a legnagyobb elismerés, ha valakit Eger védőihez hasonlítottak.

Törököt fogtam, de visz.

Jelentése: sikerült elnyernie azt, akire vagy amire vágyott, de annyira csalódott benne, hogy valójában már szabadulni szeretne tőle, csak éppen nem tud.
Pontos eredete ismeretlen, de biztosan a török időkben keresendő. Talán az lehet a magyarázata, hogy hazánk főurai közül volt aki a törököket támogatta a harcok során, később bizonyára megbánta.

Becsöngettek neki, mint Derecskének a tatár.

Akkor mondják, ha valami elpusztul, tönkremegy.
Derecske Bihar megyei falu, melyet a tatárok többször is feldúltak a 15 éves háború alatt (1591-1606). Derecskén a kor szokása szerint félreverték a harangot, hogy mindenki meneküljön, mikor a tatárok közeledtek. Ugyanis régen a falvakban úgy figyelmeztették az embereket a veszélyre, hogy nem szabályosan harangoztak, hanem csak az egyik oldalra. Azaz a kisebb harangoknál a nyelvet csak az egyik oldalra ütötték, a nagyobb harangokat pedig kívülről verték. (Félreverték=egyik felét verték.) A hagyomány szerint erre a tatárok azt mondták: “Majd mi is becsöngetünk Derecskének”. Egész Derecskét porrá és hamuvá változtatták.

Nem hajt a tatár.

Ezt a szólást akkor használjuk, ha valaki sürget minket, de mi nem látjuk értelmét a siettetésnek, vagy éppen mi szólunk valakinek, hogy nem kell sietni, ráér még.
Régebben úgy hitték, hogy ez a mondás a 13. századi tatárokkal kapcsolatos, pedig ez nem így van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a 18. században így használták: „Nincs török a hátunkon”. A tatárokon eredetileg nem a IV. Béla korában betört népet értették, hanem a törökök legrettegettebb csapatait alkotó tatár lovasokat. Maguk a törökök is gyakran fenyegetőztek azzal, hogy behozzák az országba a kegyetlen tatárokat. Még maguk a törökök is féltek a saját tatár lovasaiktól, így nem csoda, ha a lakosság is rettegett tőlük, és amint meghallotta, hogy közelednek, eszeveszett menekülésbe fogott.


Szegény tatár!

Ez a „szegény fickó”  jelentésű felkiáltás.
Egy régi magyar anekdotából származik. Az 1694-es csíki tatár betörésről maradt fenn az alábbi adoma, amit a 18. századi Udvarhelyi Szeles János Székelyudvarhely története című művében lehet olvasni: Mikor egy székely ember látta, hogy megunt, gonosz feleségét egy tatár katona maga előtt hajtja, így sóhajtott fel magában: “Szegény tatár, ha tudnád, kit viszel, bizony nem kapnál úgy rajta.” A történet nemcsak szájról szájra terjedt, hanem a 19. század elején több ismert költő, például Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Kisfaludy Károly is beleírta a művébe.

Szerencsésebb a csillagvári ökröknél.

Akkor mondják, ha valaki nagyon szerencsés.
A komáromi ostrom alatt 1594-ben a csillagvár udvarában csak egy ökröt talált a golyó s nem többet, innen e közmondás eredete.

Szomorú, mint a nagyidai nóta

Akkor mondják, amikor a visszájára fordul valami.
A közismert történeti anekdota szerint 1556-ban Perényi, a Szapolyai János király pártjához tartozó főúr cigányokkal védelmeztette várát, Nagyidát a Habsburg király, Ferdinánd serege ellen. A cigányok diadalmaskodtak volna, ha nem kiabálják a visszavonuló németek után: szerencséjük, hogy elfogyott a puskapor, különben… Ezt hallva a német vezér, Pucheim visszafordult, elfoglalta a várat és lenyakaztatta a cigányokat. A Nagyidát bohózatba illő módon feladó cigány had történetét Arany János énekelte meg, így vált igazán ismerté.

Török, torok, sok kárt tett az országban.

Óriási pusztítást jelent.
A török folytonos véres harcokat és pusztítást hozott, a torok ugyanezt a mértéktelenség által. Eredete ismeretlen, a török időkben keresendő.

További történelmi közmondások:

Ötleteket is találhatsz, hogyan használd fel a közmondásokat történelemórán. ITT

Segíts, hogy még több szülőhöz és pedagógushoz eljuthassanak ötleteink, módszereink! Lájkolj bennünket és kövess a Facebookon is! Köszönjük!

Hozzászólások

hozzászólás

3 Trackbacks & Pingbacks

  1. Szólások, közmondások történelemórán - Készülj fel a töriórára!
  2. Közmondások a vegyesházi királyok korából - Készülj fel a töriórára! Készülj fel a töriórára!
  3. Közmondások az Árpád-korból - Készülj fel a töriórára!

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..