újév

Újév kezdete az elmúlt 6000 évben

Az újév a történelem különböző korszakaiban és népeinél általában kiemelt helyet foglalt el. Sokféle ünnep, misztérium, hiedelem, szokás és kezdődátum kötődik hozzá.

Az emberiség már 6000 éve méri az időt és készít naptárat, ezzel megjelölve az év kezdetét is, mely sokféle kezdő dátumra esett a történelem során. A különböző kultúrák csillagászati vagy természeti jelenségekhez kötötték ezt az első napot. Most lássuk, mikor ünnepelték az újévet a Gergely-naptár elterjedése előtt!

Ókori Egyiptom

Az első (ismert) naptárakat a nagy folyam-menti civilizációk alkották meg: Egyiptom, Mezopotámia és India.

Egyiptomban az egységes kalendáriumrendszer egyesek szerint már az i. e. 5. évezredtől, de biztosan az i. e. 4. évezred végétől létezett. Kétféle naptárat is alkalmaztak, elsősorban szoláris naptárat (napév), – mely 365 napból, 12 hónapból és 3 évszakból állt – és egy másodlagos lunaszoláris (holdév) naptárat. Az egyiptomiak az éveket nem egy konkrét időponttól kezdve számolták. Az újesztendőt eleinte a Nílus vízmozgásához kötötték, mely nagyjából július közepére tehető. A folyam áradáskor búcsúztatták el az óévet, és köszöntötték az újat. Ekkor rituálisan megfürödtek az áradó Nílusban és áldozatot mutattak be egy boldog év reményében. Később áttértek egy pontosabb számításra, innentől a Szíriusz csillag kelése jelezte az újév kezdetét (ez kb. július 19-re esett). Ezt a naptárat csak Caesar parancsára i. e. 47-ben váltották fel a julián naptárral. 

Mezopotámia

Az ókori Mezopotámiában a i. e. 4/3. évezred fordulója és az i. sz. 1. sz. között – sumér, babiloni, asszír, perzsa, hellénisztikus és parthus-kor idején – nagyjából azonos naptári rendszert használtak. Ez egy hold fázisain alapuló naptár volt. Az év 12 holdhónapból állt, illetve 354 napból. A Babiloni Birodalomban tartották az első lejegyzett újévi ünnepet, ahol a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újhold idejére számolták az újév eljövetelét, így mozgó dátum volt, hasonlóan a mi húsvétunkhoz. Az év tavasz évszakkal kezdődött és egy 11 napig tartó fesztivállal ünnepelték meg, az Akítuval. Az év kezdetét új teremtésnek, teljes megújulásnak fogták fel. Ekkor adták elő a világ teremtésének mítoszát, amiben az istenharcokkal, drámai fordulatokkal gazdag cselekményt kardalokkal, táncokkal, párbeszédekkel is megjelenítették.

Hettiták

A hettiták is komoly naptárrendszerrel rendelkeztek. Ők az i. e. 2. évezredben a tavaszi napéjegyenlőségtől (március 21.) számították az újévet és többnapos ünnep nyitotta az évet. Az ünnepet purulijasznak nevezték, azaz az öntözés utáni fesztiválnak, mely a föld ünnepe volt. Ez a Hettita Birodalom egyik legfontosabb állami ünnepe volt. Ha az év folyamán az uralkodó meghalt, akkor az új király hivatalos beiktatása és évszámítása is a purulijasztól kezdődött. Jelentőségét mutatja, hogy az uralkodó részvétele elengedhetetlenül fontos volt a birodalom jóléte, a föld termékenysége szempontjából, ezért előfordult, hogy az uralkodó hazatért hadjárataiból hadseregét hagyva el.

Ókori India

Az ősi hindu naptár 12 holdhónapból állt. A holdhónapokat teleholdtól újholdig, vagy újholdtól teleholdig számították. Az év holdhónapjainak elnevezéseit az határozta meg, hogy a holdhónap alatt melyik állatöv jegyébe lép a Nap. Az év március 22-vel kezdődött és első hónap a Chaitra volt, mely a kos jegye.

Ókori Kína

A kínai naptár legrégebbi nyomait az i.e. 2 évezredben uralkodó Shang-dinasztia idejéből fennmaradt jóscsontokon találták meg. Ez egy 12 hónapból álló luniszoláris évet mutat, de néha egy 13. esetleg 14. hónapot is beiktattak, hogy megelőzzék a naptár elcsúszását. A hagyományok szerint ebben az időben az év a téli napfordulót követő első újhold után kezdődött. Azonban a különböző kínai államok között jelentős eltérés volt a naptárak terén, így az év kezdetében is.

Ősi Japán

Ősszel kezdték az évet, mivel az őszi napéjegyenlőséget vették alapul. Ekkor kitakarították a házakat, lezárták a folyamatban lévő ügyleteket, és elűzték az óév ördögeit. Később, 645-től a nengó rendszerre tértek át, egészen 1873-ig, mely a többi kelet-ázsiai naptárhoz hasonlóan a kínai birodalom naptári szokásain alapszik, bár teljesen független attól. E japán újév neve a sintó, mely egy holdújév. Mozgó ünnep, január végére és február elejére esett és 3 napig tartott. Ekkor a régi dolgokat nem szabadott átvinni az újévre, s mindent még az óévben le kellett zárni. Ez a hagyomány ma is érvényes, azonban most már január 1. a Japán újév napja.

Ősi Zsidó

Zsidó évkezdet ünnepein az isteni teremtő és ítélkező hatalom előtti alázat, félelem és bűnbánat hangulata volt az uralkodó. Ez a felfogás a babiloni újévképzet hatására alakult ki, vélhetően a babiloni fogság idején. Az ősi zsidó újesztendő ősszel, tisri hónapjával kezdődött, ezt tartja a hagyomány „a világ születésnapjának” is. A zsidó időszámítás kezdete tirsi 1., ami a keresztény időszámítás szerint i. e. 3761. október 7, vasárnap -, melyet a héber hittudósok számítottak ki az Ószövetség alapján. A zsidó év hossza változó volt (napjainkban is érvényes), lehet 353, 354, 355, 383, 384, 385 nap is. Tehát az újév kezdete a zsidóknál mozgó ünnep, valamikor szeptember végére, október elejére tehető.

Ókori Görögország

Mivel Hellászban nem volt egységes államszervezet, így óriási volt a változatosság a különböző görög törzsek és városállamok esetén az újév kezdetét tekintve is. Például Athénban és Delphoiban a nyári napforduló kezdetére esett az újév első napja. Athénban ráadásul három naptár is érvényben volt, azonban a három évkezdet nem esett mindig egybe. Boiótiában a téli napfordulóhoz legközelebbi holdújulás volt az évkezdet. Spártában és Makedóniában az őszi napéjegyenlőséget követő újhold, Milétoszban pedig a tavaszi napéjegyenlőség körüli holdújulás volt az év eleje. Egyébként a görögök az újévet puszta naptári dátumnak tekintették, és nem ünnepelték.

Ókori Róma

A Római Birodalom a kezdeti időszakban a babiloni naptáron alapuló rendszert használt. A rómaiak azonban naptáruk létrejöttét városuk mitikus alapítójának, Romulusnak tulajdonították. A hagyomány szerint ő osztotta be 10 hónapra az akkor márciussal kezdődő és decemberrel végződő évet. Később kiegészítették 2 hónappal. A köztársaság korában a naptári év kezdete Ianuarius első napja volt, de a hivatalos év a consulok hivatalba lépésével Martius 15-én kezdődött, egészen i. e. 153-ig, amikor az „állami” év kezdetét is Ianuarius első napjára helyezték át. 

A Hold járásán alapuló naptár évente átlagosan 1 nappal eltért a természetes napévtől. Hosszabb idő elteltével ez arra vezethetett, hogy az évszakhoz kötött ünnepek eltolódtak természetes helyükről. Ennek kiigazítására szökőhónapokat iktattak be, melyet gyakran önkényesen alkalmaztak a konzulok. A köztársaság korának végén már 3 hónapra növekedett a természetes évtől való eltérés. A megoldást csak Julius Caesar i. e. 46-os naptárreformja, a julián naptár hozta meg, mely a mai naptárunk alapját adja. Caesar az év első napját áthelyezte Martius 1-re.

Amerikai indián törzsek

Az indián törzsek a nap mozgását vették figyelembe az évszámítás terén. Sok észak-amerikai indián törzs az őszi napéjegyenlőséget (szeptember 23.), a betakarítás időszakát választotta az év kezdetéül. Voltak, akik a téli napforduló idejétől (december 21.) számították az új esztendőt, például az oregoni umatillák, akik közös étkezéssel (lazac, szarvas, keserűgyökér), imával, énekléssel és tánccal köszöntötték az új év eljövetelét. Az indiánok bölénybőrön vezették időszámításukat, és annyi évet jegyeztek fel egy bőrre, amennyi ráfért.

Keresztény Európa

A nyugati kultúrkörre a január 1-jei évkezdést az ókori rómaiak hagyták (köztársaság kora). Ezt a dátumot az 567-es tours-i zsinat eltörölte, a következő ezer évben pedig különböző napokat, egyes helyeken karácsonyt vagy húsvétot tekintették az év kezdetének. A legtöbb európai országban március 25, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja honosodott meg újév első napjaként annak vallásos jelentősége miatt. Bár nem rendeztek évköszöntő ünnepségeket, mert pogány dolognak tekintették. Volt olyan terület is, ahol március 1-jén kezdték az újévet, akárcsak a római császárkorban.

Gergely-naptár bevezetése

1582-ben, XIII. Gergely pápa naptárreformjával január 1. lett az általánosan elfogadott évkezdő dátum (a karácsonyi időszak nyolcadik napja), melyet 1691-ben XI. Ince pápa tett véglegessé. Megjegyzendő, hogy egyes országok már korábban, míg mások csak később tértek át erre a napra. A dél-európai nemzetek már a XIV. században is január 1-jét tekintették az év kezdetének, ellenben Angliában 1752-ig március 25. volt az újév napja, míg Görögország csak 1923-ban tért át a Gergely-naptár bevezetésekor január 1-jére. A „pogány” ünnep ellensúlyozásaként az egyház január 1-jét Jézus körülmetélése ünnepének nevezte ki.

Népek és vallások, ahol az újév napja január 1-től eltérő napra esik

A más naptárakat használó kultúrák január 1-jétől eltérő napokon ünneplik az újévet.

Január 14.

  • berber naptár (Marokkó Tunézia, Egyiptom, Algéria) szerint a Yennayer a berber újév napja. A Gergely-naptárban ez a nap 2100-ig január 14-re esik.
  • Az ortodox naptár 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest. Így az újév első napja január 14.

Január 21. és február 21. között

  • Kínai újév január 21. és február 21. közé esik, mert egy szolunáris naptár szerint váltanak évet. A kínai holdújév, a Chunjie, a tavaszünnep 15 napig tart.
  • Ebben az időintervallumban váltanak évet Koreában és Vietnámban is. Koreában Seollal az újév neve és 3 napig ünneplik, de megtartják a Gergely-naptár szerinti január 1-jét is. Vietnamban Tetnek hívják, és szintén 3 napos ünnep.

Március 20.-22.

  • perzsa újév március 21-ére esik, neve Nowruz. 300 millióan ünneplik ekkor, március 21-én az új esztendőt: Afganisztánban, Albániában, Azerbajdzsánban, Macedóniában, Grúziában, Indiában, Iránban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, az iraki Kurdisztánban, Tadzsikisztánban, Törökországban, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Türkmenisztánban, Zanzibárban illetve a krími tatárok. Egyes közösségek állandóan március 21-én ünneplik, mások hagyományában a tavaszi napéjegyenlőség napja adja az újévet, azaz lehet március 20., március 21. vagy március 22. Az UNESCO szellemi kulturális örökségének része 2008-tól.

Április 13.-14.

  • Kambodzsában április 13-ról 14-re virradó éjszaka búcsúztatják az óévet, az ünneplés pedig 3 napig tart.
  • Thaiföldön és Laoszban is április 13. és 14. között vált az óév újévre, és Songkrannak hívják az ünnepet, mely szó szerint vízben úszik: helyiek és turisták locsolják egymást az utcán, a tengerparti bulikban, sőt a templomokban is. Az előző év szerencsétlenségeit mossák le ilyenkor jelképesen, és megtisztítják a Buddha-szobrokat is.
  • Srí Lankán az aratási szezon lezárását ünnepelik az óév búcsúztatásával, április 13-án, vagy 14-én a szingalézek és a tamilok. Bár ma Srí Lankában is a Gergely-naptárat alkalmazzák, ez az ősi ünnep és a hozzá kapcsolódó számos népszokás sem merült feledésbe.

Szeptember-október között

  • Etiópiában az újévet szeptember 11-én (szökőévben szeptember 12-én) ünneplik, és Enkutatash-nak hívják, amely a nyári esős évszak végét jelenti.
  • koptok is Szeptember 11-én tartják, akik Nirúznak nevezik. Koptoknak nevezzük az Afrikában és a Közel-Keleten, elsősorban Egyiptomban és  Etiópiában élő , az ókortól máig fennmaradt keresztény közösségeket. Független egyház, központjuk Alexandrában van.
  • zsidó vallás hagyományos újévet köszöntő ünnepe a ros hasana, mely szeptemberre végére vagy október elejére esik és 2 napig tart. A reggeli szertartásának központi eleme a sófárfújás mely egy hangszer, azaz egy egyszerű kosszarv, amely emlékezteti a zsidókat arra a kosra, amelyet Ábrahám feláldozott fia helyett. Egyébként náluk évente négy újév is van: niszán (az első tavaszi hónap) 1-jén a királyok és az ünnepek újéve; elul (az utolsó nyári hónap) 1-jén a tizedek újéve; tisri (az első őszi hónap) 1-jén minden világra jött lélek ünnepe; svát hónap 1-jén, mások szerint 15-én a fák újéve. 

Folyamtatosan vándorol

  • Az iszlám újévet saját holdnaptáruk alapján ünneplik, amely mindig máskorra esik, ahogyan az év indulását jelző hónap, a Muharram is, mely az év egyik legszentebb hónapja a ramadán mellett. A szó jelentése “tilos”, így ebben a hónapban a harc bármely formája is szigorúan tiltott. Igyekeznek elkerülni a negatív eseményeket és nem vitatkoznak. Ezenkívül sok muzulmán úgy dönt, hogy a Muharram alatt böjtöl, hogy emlékezzen és megmutassa Allahnak háláját.

    Ra’s al-al-Sanāh Hijrīyah az arab neve az újévi ünnepnek, és idejének kiszámítása elég bonyolult. Az iszlám naptár holdnaptár, melynek kezdőnapja: 622. július 16. (hidzsra). Egy iszlám évben 354 nap van, így az év kezdete folyamatosan vándorol visszafelé. Bonyolítja a helyzetet, hogy egyes muszlim országokban a hold megfigyelésén, máshol csillagászati vagy egyéb számításokon alapul a különböző időpontok előrejelzése, ezért lehetnek egy-két napos különbségek. Az iszlám országok nagy részében is a Gergely-naptárat használják hivatalosan, de a vallási életben megtartották a muszlin naptárat. Az iszlám újév 2022-ben augusztus 9-re esik.

Tetszett ez a bejegyzés? Köszönjük, ha megosztod barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkolod az oldalunkat!

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .