A budapesti Szabadság-szobor

A II. világháború végén döntés született egy “Felszabadulási emlékmű” felállításáról, amely eredetileg a háborúban elesett szovjet katonáknak kívánt emléket állítani. A történelem (politika) viharai azonban ezt azóta felülírták.

A szobrász és a modell

A szobor felállítását a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelte el még 1945-ben. A szobrászt maga Vorosilov szovjet marsall – a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke – választotta ki. Kisfaludi Strobl Zsigmond kapta a feladatot egy emlékmű elkészítésére, aki emiatt többször is felutazott a fővárosba, ahol az utcán pillantotta meg azt a hölgyet, Thuránszkyné Gaál Erzsébetet, akit felkért, hogy álljon modellt a szoborhoz.
Erzsébet nem kapott pénzt ezért a munkáért, pedig még a haját is le kellett vágatnia, naponta több órát kellett állnia, pálmaágat tartva a feje fölé, közben egy ventilátor segítségével próbálták elérni, hogy haja és ruhája meglibbenjen a “szélben”.

A korabeli tudósítás:

A szobor elkészítését előbb a Honvédelmi Minisztérium, majd az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium, valamint maga Vorosilov is felügyelte. A szovjet tanácsadók hatására a szobor méretét és helyét is módosították az eredeti tervekhez képest. Először 8-10 méteres emlékművet terveztek, ez végül – talapzattal együtt – a 40 métert is elérte (maga a szobor 14 méter magas). A fővárosi vezetés a Horváth-kertet választotta ki a szobor számára, ami nem tetszett a szovjeteknek, ezért került végül a Gellért-hegyre, ahol sokkal inkább a figyelem központjában áll, a Citadella délkeleti oldalán a város igen sok pontjáról látható. (A helyszín módosítása is indokolta, hogy a méreteket is megnöveljék.)
A szoborcsoport költségeit a magyar állam állta (csak a központi alak megformáláshoz több mint kétszáz mázsa bronzra volt szükség).

Szoboravatás

A szovjetek kérése volt, hogy a “felszabadulás” második évfordulóján sor kerüljön az emlékmű átadására. 1947. április 4-én meg is történt a szobor felavatása, bár a rohammunkának köszönhetően a mellékalakokkal nem sikerült időben elkészülni, ezért azokat gipszből formálták meg és festették le, hogy bronzhatást keltsenek. Hónapokkal később természetesen már a valódi szobrok álltak az emlékmű mellékalakjaiként.

A kompozíció

Az eredeti kompozícióban a női főalak – felemelt kezében a győzelmet és a békét szimbolizáló pálmaágat tartva a szabadságot jelképezi – előtt állt egy 6 méter magas géppisztolyos, zászlót tartó szovjet katona, jobb oldalán egy sárkányölő – a sárkány a fasizmust jelképezi – férfialak, bal oldalán egy fáklyát vivő bronzszobor. Mögöttük egy 3 méter magas kőszobor, egy katona állt. A katonát ábrázoló alako(ka)t az 1956-os forradalomban ledöntötték, a forradalom leverése után viszont visszaállították.
(1956-ban a felkelők egy csoportja a Szabadság-szobrot is le akarta dönteni, mint a zsarnokság jelképét, csakúgy, mint a Sztálin-szobrot. Ezzel a szoborral sem boldogultak, úgyhogy itt is komolyabb eszközökre lett volna szükség. Miközben a felkelők elmentek a felszerelésért, a Műegyetemen tartózkodó forradalmi katonai egység parancsnoka – akit a műegyetemisták értesítettek – katonákat küldött a helyszínre, akik megakadályozták a szobordöntést. A tömeg ezután szétoszlott.)
Az eredeti emlékmű felirata szerint A felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép emeltette, melyen az elesett szovjet katonák neve is olvasható volt.

A változás szele

A szoborcsoportot az 1960-as években és az 1990-es években is felújították. Utóbbi esetben a szobrot is elérte a változás szele. A lebontás, illetve az átalakítás is szóba került a rendszerváltáskor. Az, hogy végül a helyén maradhatott részben a St. Auby Tamás képzőművész által kitalált “Szabadság lelkének szobra” projektnek volt köszönhető: 1992 júniusában, a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén, a budapesti búcsú napján az emlékművet ejtőernyőselyemmel takarták le, így néhány napra “szellemruhát” öltött, ami a kommunizmus kísértetét jelképezte.

A szovjet ideológiához kapcsolódó feliratokat, domborműveket, valamint a főalak előtt álló katonát eltávolították 1992-ben. (A szovjet katona szobra azóta a XXII. kerületi Mementó Parkban áll, több hasonló sorsra jutott “társával” együtt.)

1993-ra eltűntek a szovjet katonák nevei is, a korábbi feliratot is új váltotta fel: Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért, melyet Nagy György, a Honvéd Vezérkar főtisztje javasolt.

A Szabadság-szobrot övező legenda

Több filmben (Szentjóby Tamás a „Szabadság lelkének szobra projektről” készült dokumentumfilmjében is, majd Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Anyád! A szúnyogok című filmjében is) említést tesznek arról, hogy a Szabadság-szobor eredetileg Horthy István kormányzóhelyettesnek állított volna emléket. Horthy Miklós kormányzó fia, István 1942-ben lezuhant repülőjével és életét vesztette.
A valóságban a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond tényleg kapott megbízást egy Horthy emlékmű alkotására, de ez a szobor soha nem készült el.

A Szabadság-szobor máig Budapest egyik fontos jelképe, látnivalója.

A grúz Gori Sztálin múzeumában is megtalálható a magyar Szabadság-szobor kicsinyített mása, amit 1951-ben adományozott a magyar állam.
1980-ban Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, a Szabadság-szobor kicsinyített mását is magával vitte az űrbe.

Érdekességek a Szabadság-szoborról még itt.

Itt az amerikai Szabadság-szoborról olvashatsz.

Tetszett ez a bejegyzés? Köszönjük, ha megosztod barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkolod az oldalunkat!