Banán-múmia, avagy hogyan próbáljuk ki a mumifikálás folyamatát mai eszközökkel?

Az egyiptomi történelem varázslatos világához hozzátartozik az istenek sokasága, az emberformájú, de állattestű lények, a piramisok. Nehéz azonban közel hozni a régi idők mumifikálási eljárását a mai kor gyermekéhez, azon túl, hogy átérzik a különlegességét, és próbálják megérteni az akkori emberek gondolatvilágát.

Hosszabb fejtörés után úgy gondoltam, olyan technikát kellene kitalálni, amivel imitálni lehet az eljárást. Az előkészítő munkálatokba bevontam laborvezető kolléganőmet és laboránsunkat, akik segíttek a kémiai előkészítésben és a kísérletek előpróbájában.

Hogyan is nézett ki a munkafolyamat?

Először is megnéztük a források alapján, hogyan folyt a mumifikálás folyamata, és beszereztünk méhviaszlapokat, olajat, illóolajokat (levendulát, mentát, citrusokat, cédrust és tömjént), gézlapokat.
Ezután egy banánnak kiszedtük a belsejét (mivel a múmiának sem volt), majd a banánhéjat egy hétig só és szódabikarbóna keverékében tároltuk egy fedél nélküli dobozban.
Amikor elvesztette a víztartalmát, egy fadarabot, ami kisebb volt a banánnál, bepólyáltunk, és kitömtük vele a héjat (mivel a múmiát is kitömték), és beletettük a héjba.
Az olajat és a méhviaszt óvatosan, tűz fölött megkevertük, és amikor összeolvadtak, levettük a tűzről és különféle olajokkal illatosítottuk. Belemártottuk a felvágott gézlapokat, lecsöpögtettük, és óvatosan a banán köré csavartuk.

A sikertől mi is meglepődtünk, de ezek után nem csodálkoztunk, hogy a gyerekek (nyolcévfolyamos gimnázium 6. és 7. évfolyamosai) nagyon élvezték, amikor ők maguk készíthették el a banán-múmiákat. Előkészítéshez szükséges volt, hogy otthon ők maguk is sós keverékbe forgassák a maguk banánját, és behozzák a kísérleti órára.

Tantárgyközi kapcsolatok

Nemcsak élvezetes volt a kísérlet, hanem összekapcsoltuk a kémia, biológia és történelem tantárgyakat. A kémia kapcsán a különböző anyagok olvadásának elemzése, a biológia kapcsán a szervek megtalálása az ember-torzón szintén faladat volt.

Kaptak a gyerekek kivágott szarkofág mintákat, amit színezhettek, hazavihettek, és készültek kanópusz edényekről fénymásolatok, amelyekre ráírhatták, melyik szerveket tartalmazta, és mi volt a nevük. Végül mikroszkóp alatt megnézhették a maguk által hozott anyagokra kent virágport is, és képet kaphattak a sokféle feladat által a régészet és a hozzá kacsolódó tudományágak munkájáról is.

A múmiák sorsa

Voltak olyanok, többen is, akik elásták a kertjükben a ’múmiákat’. Már csak azon nevettünk, hogy ötszáz év múlva egy ásatáson sok mumifikált banánt találnak majd az akkori régészek, és megállapítják, milyen különleges hely is lehetett ez a Dabas, ahol a banánt ilyen különleges tisztelet övezte!

írta: Péntekné Hegedűs Rita,
Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium, történelem szakos tanár

Ha tetszett a cikk, bátran oszd meg a barátaiddal is! Várunk a Facebook oldalunkon is!

Hozzászólások

hozzászólás