Egyszerűen beleszületünk a karácsonyba: a szokásokba, a díszekbe, az énekekbe és az ünnepi hangulatba. Generációról generációra adjuk tovább mindezt, miközben legtöbbször nem is gondolkodunk el azon, mit jelentenek ezek a hagyományok, honnan erednek, és mióta léteznek. Pedig a karácsony ünnepköre tele van izgalmas történelmi fordulópontokkal, tévhitekkel és meglepő érdekességekkel.
Az első karácsony
Az első karácsony
A Chronographus Anni 354 nevű római naptár említi először, hogy Rómában 336. december 25-én Jézus születésének ünnepét megtartották. Elképzelhető, hogy bizonyos keresztény közösségek már korábban is megemlékeztek róla, de biztos, írott forrásunk csak ettől az évtől van. Nem azért ezen a napon, mert Jézus ekkor született – a történeti és bibliaelemző kutatások alapján ez valószínűtlen –, hanem azért, mert egy pogány ünnephez igazították a keresztény megemlékezést. December 25-én a „legyőzhetetlen Nap” születésnapját ünnepelték, amely jól illeszkedett ahhoz a keresztény gondolathoz, hogy Jézus a világ világossága, aki legyőzi a sötétséget.
A középkori források szerint Angliában, York városában 521-ben tarthatták az első karácsonyi ünneplést, ami jól mutatja, hogy az ünnep fokozatosan terjedt el Európában.
A karácsonyfa eredete
A karácsonyfához számos legenda kapcsolódik. Az egyik legismertebb szerint Luther Márton állított először karácsonyfát 1536-ban a gyermekének, ám ezt nem tudjuk biztosan. Ami bizonyos: a karácsonyfa állításának szokása a 16. századi Német–római Birodalomból ered. A fenyőfa szimbolikája mélyen vallási gyökerű: az élet fáját idézi, amely a bibliai történet szerint az ember bűnbeesése után elérhetetlenné vált.
Magyarországon a hagyomány szerint Brunszvik Teréz grófnő állította az első karácsonyfát 1824-ben, Martonvásáron. Ugyanakkor egy 1633-as nagybányai statútum már említi a „karácsony fáját”, ami arra utal, hogy a szokás korábban, feltehetően német telepesek révén, már megjelent hazánkban, majd egy időre feledésbe merült.
Érdekesség, hogy Magyarországon hamarabb vált általánossá a karácsonyfa állítása, mint az Egyesült Államokban, ahol még az 1830-as években is furcsának tartották a feldíszített fenyőt. Bécsben is különleges eseménynek számított az első karácsonyfa: 1814-ben az Arnstein bankárcsalád házában állították fel, annyira szokatlan volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
A karácsonyfa világszintű divattá válásához azonban Viktória királynő kellett. Amikor 1846-ban az Illustrated London News egyik rajzán a királyi család feldíszített fenyőfa mellett jelent meg, a minta pillanatok alatt elterjedt. Amit Viktória tett, az divattá vált – és a karácsonyfa azóta is az ünnep elengedhetetlen része.
Mióta énekelnek karácsonykor az emberek?
A 13. század elejéig nem énekeltek karácsonyi dalokat sem a templomokban, sem az otthonokban. Assisi Szent Ferenc volt az, aki először ösztönözte a közösségi éneklést. Az otthoni karácsonyi éneklés pedig egy régi angol szokásból ered: a britek énekszóval kívántak jókívánságokat a szomszédaiknak. Ennek magyar megfelelője a betlehemezés, amely máig élő hagyomány. Bővebben ITT olvashatsz róla!
Miért hungarikum a szaloncukor?
A szaloncukor őse a 14. századi Franciaországban megjelenő fondant-cukor volt. Német cukorművesek közvetítésével jutott el Magyarországra, ahol különleges szerepet kapott. Ennek oka, hogy a fondantgyártó gépek tulajdonosa, Stühmer Frigyes, hazánkban telepedett le. A 19. századtól pedig egyedül nálunk vált szokássá, hogy a karácsonyfára akasztjuk ezt az édességet – ezért lett hungarikum. Bár ma ez a hagyomány kissé háttérbe szorul, még mindig a magyar karácsony egyik jellegzetes eleme.
Tévhitek a karácsonyról
A betlehemi játékok és a betlehemezés számos eleme nem a Biblia szövegéből, hanem későbbi egyházi hagyományokból és népi képzeletből ered. A jól ismert három napkeleti bölcs alakja például szinte minden betlehemezésben megjelenik, holott a Szentírás nem nevezi meg sem a számukat, sem a nevüket – Máté evangéliuma mindössze „bölcsekről” beszél. A hármas szám valószínűleg az általuk hozott ajándékok (arany, tömjén, mirha) alapján alakult ki.
A történeti és bibliaelemző kutatások szerint Jézus születésének pontos időpontja sem ismert, és semmi sem bizonyítja, hogy decemberben történt volna. A december 25-i dátum inkább a késő római téli ünnepkörhöz igazodó egyházi döntés eredménye. Ugyancsak vitatott az istálló képe: a korabeli palesztinai viszonyok alapján valószínűbb, hogy Jézus egy lakóházhoz tartozó barlangban vagy mellékhelyiségben született, amelyet állatok tartására is használtak.
Néhány érdekesség a karácsonyról
A Mikulás mellett az alpesi vidékeken jelent meg a Krampusz, Szent Miklós sötétebb „ellenpárja”, aki a rossz gyerekek megfélemlítésére szolgált. A Krampusz-járás ma is élő hagyomány Ausztriában és Dél-Németországban.
A mandarin, az alma és a dió ajándékozása a 12. századi Franciaországig vezethető vissza, ahol apácák hagytak gyümölcsökkel teli csomagokat a szegények ajtaja előtt. Magyarországon sokak számára ma is nosztalgikus emlék, hogy a karácsonyi ajándék mellé pár szem mandarin került.
Az első kereskedelmi forgalomba kerülő karácsonyi üdvözlőlapokat 1843-ban Londonban kezdték árusítani, és kezdetben még botrányt is okoztak egy bort fogyasztó család ábrázolása miatt.
A gyertyás karácsonyfa a 17. századból ered, az elektromos izzósor viszont csak 1882-ben jelent meg Edward Johnson jóvoltából.
A modern karácsonyi vásárlási láz a második világháború idején, főként Amerikában bontakozott ki, amikor az ajándékokat időben kellett postára adni a frontra.
1947 óta Norvégia minden évben karácsonyfát küld Londonnak, hálából a háborús segítségért.
1950-ben Washingtonban állították fel a világ egyik legmagasabb, mintegy 70 méteres karácsonyfáját.
A Jingle Bells eredetileg nem karácsonyi dal volt, hanem egy vidám szános ének. 1965-ben pedig ez lett az első dal, amelyet az űrből sugároztak, amikor a Gemini–6 űrhajósai elénekelték.
A szocialista karácsony – ideológiai csökevény
A szocializmus idején Magyarországon megpróbálták átértelmezni a karácsonyt. 1949-ben az ünnep Sztálin 70. születésnapjának árnyékába került, az 1950-es években pedig igyekeztek háttérbe szorítani a vallási tartalmat. 1952-ben karácsony második napját munkanappá nyilvánították, 1955-től pedig egyre gyakrabban nevezték az ünnepet „fenyőünnepnek”. Mindez jól mutatja, hogy a karácsony nemcsak vallási és kulturális, hanem történelmi és politikai jelentéssel is bírt.
Ha a karácsonyi szokásokat nem „készen kaptuk”, hanem évszázadok alatt formáltuk őket, vajon ma mi milyen nyomot hagyunk rajta a saját korunkkal?
Hasonló cikkek:
Ha tetszett, bátran oszd meg barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkold az oldalunkat!
Ajánlott cikkek
📌 facebook.com/torizzotthon
Leave a Reply