Az orvosok, akik halálra éheztették az elnököt – James A. Garfield tragikus története

James A. Garfield neve nem tartozik a legismertebb amerikai elnökök közé – de a halála annál különösebb. Amerika 20. elnökét ugyanis nem a golyók ölték meg, hanem saját orvosai. Ők, akik a legjobbat akarták, végül halálra éheztették az elnököt – szó szerint.

A vakáció, ami sosem kezdődött el

1881 nyarán Garfield épp a nyári pihenésére indult, amikor a washingtoni pályaudvaron egy Charles Guiteau nevű férfi közvetlen közelről rálőtt. Két lövés érte: az egyik a vállát, a másik a hátát találta el. A golyó elhaladt a medencecsont mellett, épphogy elkerülte a gerincet, és megállt valahol a hasnyálmirigy mögött.

A seb súlyos volt, de nem halálos. A mai orvostudomány számára nem jelentett volna komoly kihívást. Csakhogy 1881-ben az orvosi higiéniáról még egészen más elképzelések jártak a fejekben.

Puszta kézzel a sebben

Garfieldet az ország legjobb orvosai vették körül, akik mindenáron meg akarták találni a golyót. Egyetlen probléma volt: senki sem hitt még igazán a sterilizálás fontosságában. A doktorok fém eszközökkel, sőt, olykor puszta kézzel turkáltak az elnök sebében, hátha kitapintják a lövedéket. A kísérlet eredménye? A seb elfertőződött, és Garfield állapota rohamosan romlott.

A feltaláló, aki meg akarta menteni

Ekkor lépett színre egy már világhírű tudós: Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója. Bell megalkotott egy új eszközt, a fémdetektort, amellyel meg akarta találni a golyót Garfield testében.
Az ötlet zseniális volt – a gyakorlat viszont csúfosan kudarcot vallott. A szerkezet mindenhol sípolt, bárhová is tette Bell. Csak évekkel később derült ki, mi volt a baj: Garfield ágyát acélrugókkal szerelték fel, és ezek zavarták meg az érzékeny műszert.

Bell mélyen elkeseredett, hogy nem tudta megmenteni az elnököt. De találmánya végül nem veszett kárba: a fémdetektor azóta milliók életét mentette meg – a csataterektől a repülőterekig.

A végzetes „táplálás”

Garfield orvosai azonban nemcsak a sebet fertőzték el – hanem a beteg ellátását is tragikusan félreértették. Úgy gondolták, hogy az elnök emésztőrendszere súlyosan megsérült, ezért nem képes normálisan étkezni. Így aztán „másik úton” próbálták táplálni: a végbelén keresztül.

A „rektális táplálás” a kor orvosi gyakorlata szerint nem volt ritka – csakhogy hatása gyakorlatilag nulla volt. Garfieldnek marhahúslevest, tojássárgáját, tejet, whiskey-t és ópiumot adtak így be. Az elnök heteken át kínlódott, legyengült, és végül – két és fél hónapnyi szenvedés után – belehalt a fertőzésekbe, a gyulladásokba és az éhezésbe.

Tanári tipp – Óraindító felütés (5 perc)

Használd Garfield és Bell történetét rávezetésként a második ipari forradalom témájához.
Mondd el röviden a történet lényegét (Bell, a feltaláló megpróbálja megmenteni az elnököt egy új eszközzel, de a technika még kiforratlan). A diákok imádni fogják a történet „fura” részét (rektális táplálás), de használd ezt arra, hogy a tudományos szemlélet változásáról beszéljetek.

Ez a történet jól mutatja, milyen korszak volt a második ipari forradalom: amikor a tudományos ötletek sorra születtek, és még a hibák is a fejlődést szolgálták. Innen természetesen indítható a beszélgetés arról, hogyan gyorsította fel a tudományos és technikai fejlődést a második ipari forradalom.

A tudatlanság ára

Garfield halála nemcsak egy ember tragédiája volt, hanem egy korszaké is. A 19. század végén a tudomány már a küszöbén állt a modern orvoslásnak – de még nem lépett át rajta teljesen. Az orvosok jószándékúak voltak, de a tudatlanságuk végzetesnek bizonyult.

És ha valami tanulságot keresünk ebből a bizarr történetből, talán ez az:
az emberiség fejlődését gyakran nem a géniuszok zsenialitása, hanem a hibáik árán tanuló társadalom viszi előre.

Ajánlott olvasmány: George Washington, az Amerikai Egyesült Államok első elnöke

Tetszett ez a bejegyzés? Bátran oszd meg barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkold az oldalunkat!