A gyerek este még hibátlanul sorolja az évszámokat, neveket, fogalmakat. Másnap a dolgozatban már alig jut eszébe néhány név. A szülő értetlenül áll a helyzet előtt: „Hiszen tegnap még tudtad!” A tanár pedig gyakran arra gondol: „Biztos nem tanulta meg eléggé.”
Pedig lehet, hogy éppen az ellenkezője történt: sokat tanult – csak nem jól. Könnyen lehet az is, hogy a gyerek pontosan azt tette, amit tanácsoltak neki. Újra és újra elolvasta a leckét, kihúzta a fontosnak gondolt részeket, egész este a könyv fölött ült.
Sok olyan tanács van, amelyet szülők, tanárok és diákok generációk óta természetesnek vesznek, valójában nem segíti a tanulást – sőt, néha egyenesen hátráltatja. Hányszor hallottuk már mi is a következő mondatokat: „Olvasd át még egyszer!” „Ezt nem kell érteni, csak megtanulni.”, „Magold be, és menni fog!” Csakhogy az agy nem így működik.
Nézzük meg, melyek azok a tanulási tanácsok, amelyek elsőre logikusnak tűnnek, mégis gyakran éppen a felejtést erősítik.
1. „Minél tovább ülsz a könyv fölött, annál többet tanulsz.”
(az idő önmagában nem számít)
Első hallásra logikusnak tűnik. Hiszen ha valaki három órát tölt a tanulással, joggal gondolhatjuk, hogy többet fog tudni, mint az, aki csak harminc percet foglalkozott vele.
A tanulás azonban nem egyszerűen idő kérdése.
Egy pont után a figyelem elfárad. A diák ugyan továbbra is a könyv fölött ül, lapoz, olvas, esetleg még ki is emel néhány mondatot, de az információk feldolgozása egyre kevésbé hatékony. Előfordul, hogy ugyanazt a bekezdést már harmadszor olvassa el, mégsem tudná elmondani, miről szólt.
Nem az számít elsősorban, hány percet töltünk a tananyaggal, hanem az, hogy mit csinálunk közben.
Lehet húsz perc alatt többet tanulni aktív munkával, mint két óra passzív olvasással.
2. „Ha újraolvasom ötször, biztos megmarad.”
(a felismerés nem egyenlő a tudással)
Az újraolvasás azért népszerű, mert könnyű közben azt érezni, hogy haladunk.
Elolvassuk egyszer. Aztán még egyszer. Harmadszor már szinte minden mondat ismerős. A negyedik olvasásnál pedig egyre magabiztosabbnak érezzük magunkat.
Csakhogy az ismerősség nem ugyanaz, mint a tudás.
Amikor újraolvassuk a szöveget, az agy könnyen felismeri a korábban látott mondatokat. Ettől azt érezzük, hogy már tudjuk az anyagot. A dolgozatban azonban nem felismerni kell a választ, hanem segítség nélkül felidézni. Ez a két folyamat egészen más.
Éppen ezért sokkal hatékonyabb, ha időnként becsukjuk a könyvet, és megpróbáljuk saját szavainkkal elmondani, mit tanultunk. Ha ez nehezen megy, az nem baj. Éppen a felidézés közbeni erőfeszítés segíti, hogy a tudás tartósabban rögzüljön.
3. „A dolgozat előtti esti tanulás elég.”
(a tudásnak idő kell a megszilárduláshoz)
INéhány nappal később azonban a tudás jelentős része eltűnik.
Nem azért, mert a diák lusta volt vagy nem tanult eleget. Hanem azért, mert az agy nem így raktározza el tartósan az új ismereteket.
Sokkal könnyebben megmarad az, amihez több napon keresztül újra visszatérünk, mint az, amit egyetlen este próbálunk a fejünkbe zsúfolni.
Ezért gyakran többet ér napi tizenöt perc tanulás egy héten át, mint három óra a dolgozat előtti estén.
4. „Ha nehéz felidézni, akkor nem tudom.”
(az erőfeszítés nem a kudarc jele)
Sokan ilyenkor rögtön visszanyitják a könyvet. Azt gondolják, hogy ha nem jut azonnal eszükbe a válasz, akkor még nem tanulták meg eléggé.
Pedig éppen ez a keresgélés az emlékezetben segíti a tanulást. Amikor megpróbáljuk segítség nélkül felidézni a tanultakat, sokkal mélyebben dolgozzuk fel az információt, mintha egyszerűen újra elolvasnánk.
Ezért nem érdemes az első bizonytalanságnál feladni. Egy kis erőfeszítés sokszor többet ér, mint még egy újraolvasás.
Sokan azt gondolják, hogy ha valami nehezen megy, akkor biztosan rosszul tanulnak. Pedig gyakran éppen fordítva van: azok a feladatok, amelyek egy kis erőfeszítést igényelnek, sokszor tartósabb tudáshoz vezetnek.
Mit jelent mindez a történelemtanításban?
A történelemtanár feladata nem ér véget ott, hogy érthetően elmagyarázza a tananyagot.
A diákoknak ugyanis nemcsak történelmi ismeretekre van szükségük, hanem arra is, hogy tudják, hogyan lehet ezeket az ismereteket megtanulni és hosszú távon megőrizni.
Sok tanuló azért küzd a történelemmel, mert ugyanazokat a tanulási módszereket használja, amelyeket mindig is látott vagy tanácsoltak neki: újraolvassa a leckét, aláhúzza a fontos részeket, majd a dolgozat előtt megpróbál mindent egyszerre megtanulni.
Éppen ezért a történelemórán is érdemes megmutatni olyan tanulási helyzeteket, amelyekben a diák megtapasztalja, hogyan működik a hatékony tanulás.
Például egy rövid óra eleji kérdéssor nemcsak ellenőrzés, hanem annak gyakorlása is, hogyan idézzünk fel segítség nélkül. Egy korábbi téma tudatos felelevenítése megmutatja, hogy a tudás nem tűnik el, ha időről időre visszatérünk hozzá. Egy emlékezetből készített idővonal vagy saját szavas összefoglaló pedig minden egyes felidézéssel egy kicsit tartósabbá teszi ezt a tudást.
A történelemtanár tehát nemcsak tudást ad át. Olyan tanulási szokásokat is alakíthat, amelyekkel a diák később önállóbban és eredményesebben tud tanulni.
Mit tehet a szülő?
Amikor a gyerek egy dolgozat után csalódottan jön haza, a szülőben gyakran ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg:
„De hát tegnap egész este tanultál. Akkor miért nem sikerült?”
A probléma azonban sokszor nem a befektetett idővel van. Lehet, hogy a gyerek valóban sokat tanult – csak közben nem olyan módon dolgozott az anyaggal, amely tartós tudást épít.
Ha a tanulás szinte kizárólag abból áll, hogy újra és újra elolvassa a vázlatot, majd megpróbálja szó szerint felmondani, akkor könnyen előfordulhat, hogy a dolgozatban mégsem tudja használni a tudását.
A magolás során a tudás gyakran egyetlen hosszú lánccá szerveződik. A gyerek az elejéről el tud indulni, de ha a lánc közepéről kell felidéznie egy információt, könnyen elakad. A valódi megértés ezzel szemben rugalmas: az ismeretek között több kapcsolat épül ki, ezért különböző irányokból is előhívhatók.
A kikérdezés önmagában nem rossz módszer. Sőt, kifejezetten hasznos lehet, ha nem csak arra irányul, hogy a gyerek sorban fel tudja-e mondani a leckét, hanem arra is, hogy képes-e önállóan beszélni egy-egy részletről, összefüggéseket felismerni, vagy más nézőpontból megközelíteni a témát.
Ha pedig újra és újra ugyanaz a probléma jelentkezik – sok tanulás után is gyorsan felejt, vagy a dolgozatban nem tudja előhívni, amit előző este még tudott –, akkor nem feltétlenül több tanulásra van szükség. Sokszor inkább a tanulási módszert érdemes lecserélni.
A magolás nem ellenség – csak kevés
Talán a legfontosabb üzenet nem az, hogy a magolás rossz. Bizonyos helyzetekben szükség lehet rá. Egyes fogalmakat, évszámokat vagy neveket valóban meg kell jegyezni.
A gond akkor kezdődik, amikor ez lesz az egyetlen tanulási módszer.
A valódi tudás nem attól születik meg, hogy egy információt tízszer elolvasunk, hanem attól, hogy megértjük, összekapcsoljuk más ismeretekkel, és újra meg újra előhívjuk az emlékezetünkből.
Ha ezt sikerül megtanítanunk a gyerekeknek, akkor nemcsak a következő dolgozatuk sikerülhet jobban, hanem évekkel később is emlékezni fognak arra, amit megtanultak.
Ha a gyerek sokat tanul, mégis gyorsan elfelejti az anyagot, nem feltétlenül több gyakorlásra van szüksége, hanem más tanulási stratégiára. A cikksorozat következő részeiben olyan, kutatásokkal is alátámasztott módszereket mutatunk be, amelyek valóban segítenek tartós tudást építeni.
Ha szeretnéd, hogy a tanulás ne csak több időt, hanem jobb eredményt is hozzon, nézd meg tanulásmódszertani ötleteinket is!
Tanulásmódszertani ötleteinkből itt válogathatsz!
További ajánlott cikkünk:
A Törizzotthon mögött nincs szerkesztőség vagy kiadó – csak sok munka, rengeteg ötlet és az a cél, hogy a történelemtanárok minél több ingyenesen használható, valóban működő tanórai ötlethez jussanak.
Ha úgy érzed, hogy ez a cikk segített neked, meghívhatsz minket egy kávéra.
Köszönjük, hogy segítesz életben tartani a Törizzotthon közösségét!
A támogatás teljesen önkéntes, és a Törizzotthon minden tartalma továbbra is ingyenesen elérhető marad.
Ajánlott cikkek
📌 facebook.com/torizzotthon
Leave a Reply