„A Haza bölcsének” otthonában
Családommal 2018. július 18-án kerestük fel a Deák kúriát, ami Kehidakustyánban található. Azért találtam érdekesnek, mert nem az úgynevezett száraz politikatörténelemmel kapcsolatosak voltak a látottak, hanem a 19. század egyik legkiemelkedőbb politikusának mindennapjaival és családtörténetével foglalkozott főleg a kiállítás. A „haza bölcsének” szülőföldje nagyon megragadott, még utána is olvastam néhány dolognak Deák életével kapcsolatban.
A “Haza bölcse” és Kehida kapcsolata
Először arról szeretnék írni, hogyan is került kapcsolatba az ország első igazságügyminisztere a Zala megyei településsel.
1803-ban született Söjtörön. Szülés után az édesanyja gyermekágyi lázban meghalt. Az édesapja, szintén Deák Ferenc, emiatt haláláig haragudott a kisgyermekre. Csak apja halála után (1808) kerülhetett haza Kehidára, ahol 46 évet élt, így meghatározó volt a település életében. Itt töltötte gyermekévei egy részét, vált igazi ügyvéddé, és ide húzódhatott, amikor bajba került a szabadságharc idején.
A birtokot, ahogy a kiállításból kiderült, Ferenc nagyapja szerezte meg a Hertelendyektől a 18. században. A barokk stílusú, L alakú kúria öt szobából, ebédlőből, konyhából, kamrából, cselédszobából és egy gazdasági irodából állt. Mi az öt szobát tekintettük meg.
A kúria szobái
Az első szoba Deák Ferenc gyerekkoráról szól főként. Ez a szoba korábban Deák hálószobája volt. A szoba mellett láttuk a Deákok családi oltárát. A család és egyben Ferenc is katolikus nevelésben részesült.
A második szoba volt a dolgozószoba, ami Deák korában könyvtár- és fogadószobaként is funkcionált. Itt találkozott a korszak híres személyeivel (Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos) is. Még ebben a helyiségben található a híres pipagyűjteménye is, amik közül párat megcsodálhattunk. Ezeket ő maga faragta és ajándékozta barátainak. Érdekességként megemlíthető, hogy amikor Pestre költözött, az összes pipáját elajándékozta. Nagyon jó kézügyessége volt Deáknak, hiszen a már említett pipák mellett fajátékokat (pl. fakocka) is készített, ezek közül is volt néhány a kiállításon. A játékokat a rokonainak vagy a gyámjainak készítette. Ő ugyanis soha nem házasodott meg és nem is született utóda, de gyámgyerekeiként nevelte Vörösmarty gyermekeit.
A harmadik szoba ebédlőként funkcionált, ahol az ő idejében ebédelt a gazdatisztjével vagy a helyi plébánossal. Jelenleg ebben a szobában találhatóak a korszak jelentős politikusainak portréi, illetve ugyanitt találhatóak az 1848/49-es események és az önkényuralom tárgyi és írásos emlékei.
Az utolsó két helyiségben az alábbi dolgokat tekinthettük meg: Az egyik Deák pesti lakosztályára hasonlít. Megcsodálhattuk Deák személyes tárgyait. Ezek közé tartozott a derék somfa botja vagy épp a gyógyszeres doboza is. Mivel Deák szívbeteg volt, ezért rendszeresen kellett gyógyszert szednie. Érdekes volt, hogy ilyen dolgokra is bukkanhat az ember egy kiállítás alatt.
1852-től árulta a birtokot, mert túl sok adósságot halmozott fel és a mindennapos teendőket egyre nehezebben tudta ellátni Deák. Végül 1854-ben Széchenyi István felesége vette meg 50 000Ft-ért fiának, Ödönnek, a későbbi „tűzpasának”. Ebből az összegből fizette ki Deák korábbi adósságait, a fennmaradó összeg pedig fedezte pesti életét.
Deák-kút
A kúria megtekintése után megnéztük a Deák-kutat. A legenda szerint a „haza bölcse” mindig ennek a kútnak a vizéből ivott. Tapasztalatból tudjuk, hogy sokat kellett „mászni” ahhoz, hogy ebből valaki igyon.
Végül meglátogattuk a Deákok temetkezési kápolnáját, ami sajnos méltánytalanul el volt hanyagolva.
Az első magyar igazságügyi miniszterről az alábbi kifejezések jutnak az eszembe:
Kehida meglátogatását nem csak azért ajánlom, mert a közelben van a népszerű fürdő, hanem az odalátogató megismerkedhet a „haza bölcsének” mindennapjaival, betekintést nyerhet a reformkori életmódba, amit a történelemkönyvek nem mesélnek el.
A látottak mellé az alábbi szakirodalmat olvastam el és használtam fel:
- https://www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/deak_ferenc_otthona_kehidai_deak_kuria/
- Estók János: Deák Ferenc, Kossuth Kiadó, 2017.
Írta: Keresztes Kristóf (11 éves)
Pályázat – 2018
Ha tetszett a cikk, bátran oszd meg barátaiddal is a facebookon, és/vagy lájkold az oldalunkat!
Leave a Reply