Pályázat - Királyok városa – városok királya

Van egy város, dombok között, a Dunán túl, mese is lehetne, de mégis olyan valóságos, mint amilyen magam is vagyok. Bár volt, hogy erősen megtépázta az idő, de mindig biztos pont volt Magyarország történelmében.

Székesfehérvár és a királyok

István városa, mert így is nevezték, átélt annyi harcot és küzdelmet. Volt, hogy idegen szavakkal uralták. Többször fürdött királyi koronázások fényében, s őrizte több uralkodó s hitvese végtelen álmát. Főváros is volt egy ideig, sosem lehetett figyelmen kívül hagyni. Fehér köves várának, ami oly sok éven át vigyázta, ma már csak emléke maradt.

Az utcákon járva szinte szembe sétál velünk a történelem és az ezerarcú város, ha figyelmesen hallgatjuk, a fülünkbe suttogja titkait… Mesél királyokról, királynékról, vagy akár a hősökről, akik életüket és vérüket adták ezért a csodálatos helyért.

Az egész várost bemutatni képtelenség lenne, hiszen nevezetességeiről, történelméről, programjairól több vaskos könyv is született.
Én is csak a kedvenc helyeimről mesélnék most Nektek, illetve azokról a pillanatokról, amik miatt érdemes ide eljönni, s talán ebből is kiderül, miért is jó néhány percig, óráig, napokig vagy akár évekig, székesfehérvárinak lenni.

Székesfehérvárt Géza fejedelem alapította 972-ben a Gaja- és a Séd patakok által táplált mocsárvilágból kiemelkedő szigeteken, melyek legnagyobbikán, a mai Belváros legmagasabb pontján fejedelmi székvárat és templomot építtetett. (Szent István Székesegyház)

Székesfehérvár neve

A város neve régen egyszerűen Fehérvár volt, és valószínűleg a Géza fejedelem által építtetett székvár és templom fehér köveire vagy fehérre meszelt falaira utalhat. A megkülönböztető „Székes-” előtag a 17–18. század során kapcsolódott a település nevéhez, és a középkorban itt felállított hivatalos királyi trónra utal. Közismert latin neve Alba Regia, vagyis Királyifehér, legnépszerűbb beceneve a királyok városa.

A mai belváros gerincét a Fő utca (régi nevén többek között, Város utca, Öreg utsza, Március 15-e utca, Nádor utca) adja. Sokat sétálok erre délutánonként. Az itt található nevezetességek, pl. az Országalma, a Püspöki Palota, a Vörösmarty Színház, a Virágóra vagy akár a Fekete Sas Patikamúzeum régi ismerősként üdvözölnek.

Mindig megállok egy pillanatra Varkocs György szobra előtt, elgondolkodom rajta, vajon mit érezhetett a hős várkapitány és maroknyi csapata, mikor a város lakói kizárták őket s ők mégis az életüket adták egytől egyig Fehérvárért.
Megcsodálom a Mátyás-emlékművet, ami olyan hűen állít emléket az szigorú, határozott uralkodónak.

A Virágóra nyár elején új külsőt kapott, egy hangulatos kis tér, csordogáló szökőkúttal hívogatja az embereket egy kis szusszanásra.

Kati néni, a felsővárosi fertályos asszony szobra mintha csak a régi időkből maradt volna itt, ha becsukjuk a szemünket, most is halljuk, ahogy tolja a kis kocsiját, jó szívvel kínálja a libafertályt. Kati néni igazi színfoltja volt akkoriban a városnak. A szobra orra pedig, amit a Fehérvárra látogatók olyan szívesen dörzsölgetnek egy kis szerencse reményében, ma már szebben ragyog az aranynál. Én is szívesen megállok előtte, még egy kis verset is kitaláltam hálából a szerencséért: „Kati néni nem feledlek, érzed ugye, hogy szeretnek? Segíts nekem, arra kérlek, hozz szerencsét, reménységet…”

De nemcsak a nevezetességek miatt szeretem a várost. Minden évszakban történik valami érdekes, amit izgatottan várok már előre. Ez tényleg egy ezerarcú város, mindig pezseg benne az élet. Néptáncfesztivál, Királyi napok, Lecsófőzés, Adventi vásár s még megannyi érdekes program.

Mit is mondhatnék mást, ennél többet? Mint ahogy a mesében is meg van írva, aki nem hiszi, feltétlenül járjon utána és töltsön egy kis időt Székesfehérváron. Nem fogja megbánni!

Írta: Cseh József, 13 éves