Hogyan formálhatjuk a történelem tanítását a saját életünkből kiindulva?

Szerző: Szabolcsi Marcell, SZM’Art Alkalmazott Rendhagyó Tanítás

Szerkesztői megjegyzés:
Az írás pár héttel ezelőtt készült, néhány nappal a 2001-es terrortámadás évfordulója után. A téma apropóját a szeptember 11-i visszaemlékezés adta, de a módszer túlmutat ezen az egy történelmi eseményen. A közelmúlt eseményei kapcsán bármikor bevethető.

Múlt pénteken, szeptember 11-én a 2001-es terrortámadások 25. évfordulója kapcsán a történelemórán arról beszélgettünk, hogy ki hol volt, amikor megtörtént. Én is elmeséltem, hogy hol voltam akkor (16 évesen különangolra mentem, s ott néztük a tévében a híreket), és közben valahogy előkerült még néhány olyan történelmi esemény, amelyhez már nekem is van személyes emlékem: a délszláv háború, vagy éppen Csernobil – még ha utóbbiról csak azért is, mert majdnem egyéves voltam.

Aztán azon kaptuk magunkat, hogy már nem is csak a múltról beszélgetünk: a diákoknak is vannak olyan eseményeik, amelyekről egyszer majd egészen biztosan azt fogják mondani, hogy „emlékszem, amikor ez történt”. A COVID-járvány szinte mindenkinek ilyen, de akadt olyan nyolcadikos is, akinek a felvételi éve került fel erre a képzeletbeli történelmi idővonalra.

Pedig ötödikben éppen ezt kezdtük el felfedezni: hogy nemcsak a nagy történelmi korszakoknak, hanem nekünk magunknak is van történelmünk. Készítettünk személyes idővonalat, megkerestük a legkorábbi emlékeinket, és mindenki hozott egy régi tárgyat vagy az első róla készült fényképet.

S közben egyre inkább az motoszkál bennem, hogy történelemtanárként talán éppen itt van az egyik kulcs ahhoz, hogy a tantárgy ne távoli évszámok és események sora legyen, hanem valami, amihez mindenkinek köze van. Mert a történelem nemcsak az, ami régen, másokkal történt, hanem az is, amit mi már átéltünk, és amit egyszer majd utánunk fognak történelemként tanulni.

A szeptemberi TOP10-es bejegyzés erről is szól…

1. Kérdezd meg: „Te hol voltál?”

Egy-egy nagy történelmi eseménynél ne csak azt kérdezzük meg, mikor történt és mi történt, hanem azt is: hol voltál te, amikor megtörtént? A COVID, egy választás, egy természeti katasztrófa, egy fontos sportesemény vagy akár egy történelmi jelentőségű politikai esemény is lehet olyan kapaszkodó, amelyhez a diák saját emléket tud kapcsolni. A történelem ettől egyszer csak nem „valamikor régen” történik, hanem a saját életében.

2. Készíts saját idővonalat!

Az ötödikeseknek különösen jó kiindulópont a saját életük. Mi az első emlékük? Mikor tanultak meg biciklizni? Mikor költöztek? Mikor született testvérük? Mikor történt valami, ami megváltoztatta az életüket? Ha egyszer már megtapasztalják, hogy a saját életüknek is van története, könnyebb megérteniük, hogy ugyanez igaz egy családra, egy városra, egy országra vagy akár az egész emberiségre.

3. Hozz be egy tárgyat a múltból!

Egy régi játék, fénykép, könyv, ruha, bélyeg, kazetta, használati tárgy vagy bármilyen családi emlék remek történelmi forrás lehet. Nem kell feltétlenül „értékesnek” lennie. Éppen az az érdekes, hogy egy hétköznapi tárgyon keresztül milyen történetek bontakoznak ki. A történelem nemcsak múzeumokban őrzött tárgyakból áll.

4. Keresd meg a történelem nyomait a saját családodban!

Mikor született a nagyszülő? Hol élt? Milyen volt akkor az iskola? Mit dolgozott? Milyen eseményekre emlékszik? Egy családfakutatás vagy akár egy egyszerű nagyszülő-interjú során a diák rájöhet, hogy a tankönyvben szereplő események nem egy távoli, lezárt világ részei. A saját családja is végigélte őket.

5. Használd a családi fényképeket történelmi forrásként!

Egy régi családi fotón rengeteg minden elolvasható: ruhák, hajviselet, lakások, tárgyak, autók, utcák, épületek, társadalmi különbségek. És persze ott van az emberi történet is: kik vannak rajta, miért készült a kép, mi történt aznap? Egy fénykép elemzése közben a diák észrevétlenül forrást elemez.

6. Legyenek a szülők és nagyszülők is „történelmi források”!

A történelem egyik legérdekesebb forrása sokszor ott ül a családi asztalnál. „Milyen volt, amikor te voltál gyerek?” „Mire emlékszel a rendszerváltásból?” „Mikor láttál először számítógépet?” Az ilyen beszélgetésekből a diák megtanulhatja azt is, hogy az emlékezet nem ugyanaz, mint a történelem, ezért a személyes visszaemlékezéseket is érdemes kérdezni, összevetni és kritikusan kezelni.

7. Mutasd meg, hogy a tanárnak is van saját történelme!

Néha érdemes kilépni a tankönyv mögül, és elmondani egy saját emléket. Hol voltam szeptember 11-én? Mit csináltam, amikor leomlott a berlini fal? – nyilván attól függően, melyik eseményről beszélünk. A tanár személyes története nem öncélú nosztalgiázás: hidat teremthet a tanított múlt és a jelen között.

8. Keresd meg a „nagy történelem” és a „kis történelem” találkozási pontjait!

A nagy történelmi folyamatok mindig hétköznapi emberek életében csapódnak le. Mit jelentett egy háború annak, aki otthon maradt? Mit jelentett a rendszerváltás egy családnak? Mit változtatott a digitalizáció a nagyszülők életén? Ha a diák megérti, hogy a történelem nem csupán uralkodók és politikusok története, hanem emberek millióinak hétköznapjai, egészen másképp kezd rá nézni.

9. Gyűjts olyan eseményeket, amelyekre „még emlékszünk”!

Érdekes játék lehet egy közös osztály-idővonal készítése: mi az a történelmi esemény, amely már mindannyiunk életében megtörtént? Aztán jöhetnek a szülők, nagyszülők, tanárok emlékei – és hirtelen kiderül, hogy ugyanannak az eseménynek több generációja is lehet az osztályteremben. A történelemnek nincs éles vonala ott, ahol a tankönyv véget ér.

10. Tanítsd meg nekik, hogy egyszer ők is történelem lesznek!

Talán ez a legfontosabb. A mai diák számára természetesnek tűnik az okostelefon, a közösségi média, az online tanulás vagy éppen az, hogy egy világjárvány miatt hónapokra megváltozik az élet. Néhány évtized múlva azonban mindez ugyanúgy történelmi forrás lesz, mint számunkra egy régi újság vagy fénykép. A mai életükből egyszer múlt lesz. És ennek ők is szereplői.

Ha neked is van egy jó ötleted (egy bevált órai játék, feladat vagy módszer), oszd meg más történelemtanárokkal is! Küldd be írásodat te is!