Volt már olyan órád, amikor feltettél egy kérdést, majd a csend egyre hosszabb lett… és végül inkább te mondat ki a választ?

A legtöbb tanár ismeri ezt a helyzetet. Pedig sokszor nem a kérdés rossz, hanem nem hagyunk elég időt arra, hogy megszülessen rá a válasz.

A szókratészi módszer éppen ezen változtat, amelyben a tanár nem kész válaszokat ad, hanem kérdésekkel vezeti el a tanulókat a felismerésig.

Mi a szókratészi módszer lényege?

Szókratész úgy tartotta, hogy a tudást nem lehet egyszerűen beleönteni valakinek a fejébe. Inkább olyan, mint egy születés: a tanár csak segít világra hozni azt, ami kérdések és gondolkodás révén megszülethet.

Ez elsőre nagyon filozofikusan hangzik, de a történelemórán meglepően jól működik.

1. példa: mondjuk a római birodalom bukását tanítjuk

Ahelyett, hogy felsorolnád az okokat, próbáld így:

– Mitől lesz erős egy birodalom?
– Meddig lehet egy birodalom egyre nagyobb?
– Mi történik, ha túl nagy lesz?
– Miből fizetik a hadsereget?
– Mi történik, ha egy államnak elfogy a pénze?
– Mit okozhat a belső politikai bizonytalanság?
– Külső vagy belső veszély lehet veszélyesebb?

A végére a diákok maguk jutnak el oda, hogy a túlzott terjeszkedés, a gazdasági problémák és a külső támadások együtt vezettek a hanyatláshoz.

És ami még fontosabb: nem bemagolták, hanem végiggondolták.

2. példa: ha a mohácsi csatát tanítjuk

Ne ezzel kezdd:
– „Mohácsnál azért vesztettünk…”

Hanem így:
– Képzeljétek el, hogy ti vagytok a király tanácsadói.

Ezután kérdezz:
– Mit tudunk az ellenfélről?:
– Milyen információkra lenne még szükségetek?
– Mi alapján választanátok csatahelyszínt?
– Milyen kockázatai vannak az azonnali támadásnak?
– Milyen más lehetőségek lennének?

Így a tanulók maguk fogalmazzák meg a mohácsi csatavesztés okait.

A tanár szerepe megváltozik

A szókratészi órán a tanár nem előadó. Sokkal inkább moderátor.

Feladata, hogy:

• jó kérdéseket tegyen fel,
• ne értékelje túl gyorsan a válaszokat,
• hagyjon gondolkodási időt,
• visszakérdezzen,
• újabb kérdésekkel mélyítse a beszélgetést.

A legfontosabb szabály: ne siessünk megmondani a helyes választ!

Hogyan építheted be a szókratészi módszert tanórába?

1. példa – „Miért?” ötször

A szókratészi módszer egyik legegyszerűbb eszköze az úgynevezett „öt miért” technika. A lényege, hogy a tanár nem elégszik meg az első, gyakran felszínes válasszal, hanem minden válasz után újabb „Miért?” kérdéssel viszi tovább a gondolatmenetet.

Vegyünk egy példát!

– Miért tört ki az első világháború?
– A szarajevói merénylet miatt.

A legtöbb diák itt megállna. Pedig a merénylet önmagában még nem magyarázza meg, hogyan lett egy helyi konfliktusból világháború.

Érdemes tovább kérdezni:
– Miért vezetett egy merénylet európai háborúhoz?
– Mert működtek a szövetségi rendszerek.
– Miért alakultak ki ezek a szövetségek?
– Mert az országok féltek egymástól, és biztosítani akarták a saját helyzetüket.
– Miért volt ekkora bizalmatlanság Európában?
– Mert nagyhatalmi versengés folyt a gyarmatokért, a gazdasági és katonai fölényért.

Néhány perc alatt a diákok eljutnak odáig, hogy felismerik: a szarajevói merénylet csupán szikra volt, a háború valódi okai sokkal mélyebben húzódtak. Ráadásul ezt nem a tanár mondta el nekik – ők maguk jutottak el a felismeréshez.

Ez a technika szinte bármelyik történelmi témánál működik. A lényeg, hogy ne elégedjünk meg az első válasszal. Egy jól időzített újabb „Miért?” gyakran többet ér, mint egy hosszú magyarázat.

2. példa – Öt perc kérdezés módszere

Válassz egy olyan témát, amelyet egyébként elmagyaráznál – például Mohácsot, a francia forradalmat vagy az ipari forradalmat. A szabály egyszerű, öt percig csak kérdezni szabad. Nem javítani. Nem magyarázni. Csak kérdezni.

Lehet, hogy eleinte furcsa lesz. Lehet, hogy hosszabb csendek is lesznek. De ezek a csendek sokszor nem üresek – éppen akkor dolgozik a diák gondolkodása.

3. példa – Képek, amelyek kérdeznek

A történelem tele van olyan képekkel, amelyek önmagukban is kérdéseket ébresztenek. Érdemes ezt kihasználni.

Ha például a francia forradalmat tanítjuk, vetítsünk ki két egymással éles ellentétben álló képet: az egyiken egy éhező parasztcsalád, a másikon egy fényűző királyi lakoma látható.

Ne kezdjünk magyarázatba! Hagyjuk, hogy a képek „beszéljenek”, mi pedig csak kérdezzünk:
– Mit láttok a két képen?
– Milyen érzéseket keltenek bennetek ezek a képek?
– Mi lehet a kapcsolat a két jelenet között?
– Szerintetek igazságos egy ilyen társadalom?
– Meddig tűrhetik ezt az emberek?
– Mit tehetnek azok, akik úgy érzik, nincs más választásuk?
– Elég lehet önmagában a szegénység egy forradalom kirobbanásához?

A diákok válaszai fokozatosan elvezetik őket a társadalmi egyenlőtlenségek, a kiváltságok, az elégedetlenség és végül a forradalom okainak felismeréséhez.

4. példa – Kérdéslánc készítése

Adjunk a tanulóknak egy történelmi eseményt (például a reformkor, a trianoni béke vagy a hidegháború kezdete), és kérjük meg őket, hogy ne válaszokat írjanak, hanem állítsanak össze 8–10 egymásra épülő kérdést. Ezután a csoportok cseréljenek kérdéssorokat, és próbálják meg közösen megválaszolni azokat. A feladat fejleszti a kérdésalkotást, a logikus gondolkodást és az oksági kapcsolatok felismerését.

5. példa – Szókratészi vita

Nem kell klasszikus vitát rendezni. Elég néhány jól irányzott kérdés.

Például:
– Jó uralkodó volt Mátyás király?

Ne engedjük azonnal az igen–nem választ. Kérdezzünk tovább:
– Mitől lesz jó egy uralkodó?
– Kinek volt jó?
– Kik jártak rosszul?
– Mit jelent a „jó” ebben a korban?

A diákok hamar rájönnek, hogy a történelem ritkán fekete-fehér.

6. példa – Forráselemzés szókratészi módon

Ahelyett, hogy megkérdeznénk:
– „Mit ír a forrás?”

Kérdezzük inkább:
– Ki írta?
– Miért írhatta?
– Kinek szánta?
– Mit nem mond el?
– Mi lehetett a célja?
– Elhinnéd neki? Miért?

Így a forráselemzés valódi történészi gondolkodássá válik.

Záró gondolat

A szókratészi módszer nem azért különleges, mert a tanár kevesebbet beszél. Hanem azért, mert a diák többet gondolkodik. A történelemórán ez különösen értékes: a múlt eseményei nem puszta adatokként jelennek meg, hanem olyan problémákként, amelyekre a tanulók saját érvelésükön keresztül keresnek magyarázatot.

Nem szükséges minden órát teljes egészében erre a módszerre építeni. Már egy 5-10 perces kérdésvezérelt beszélgetés is látványosan növelheti a tanulók aktivitását és mélyebb megértését. A jól megfogalmazott kérdések sokszor többet tanítanak, mint a legpontosabb magyarázatok – mert nem csupán ismeretet közvetítenek, hanem gondolkodásra hívnak.

Figyelmedbe ajánljuk hasonló cikkeinket:

• Proaktív kérdések a történelemtanításban – Hogyan ösztönözzük a mélyebb gondolkodást?
• Egy kérdés, ami megmozgat – Provokatív kérdések a frontális történelemórán