Az előző cikkben (ITT) arról írtam, miért nem működik a magolás. Arról, hogy a puszta újraolvasás ritkán vezet tartós tudáshoz, még akkor sem, ha a diák hosszú órákat tölt a könyv fölött.
De ha nem a magolás a megoldás, akkor felmerül a kérdés: Mit tehet a történelemtanár?
A válasz talán egyszerűbb, mint elsőre gondolnánk: Nemcsak történelmet kell tanítanunk. Azt is meg kell tanítanunk, hogyan lehet történelmet tanulni.
A tanulni tudás nem velünk született képesség
Természetesnek vesszük, hogy a gyerekeket meg kell tanítani olvasni, írni vagy számolni. Senki sem várja el egy elsős kisgyerektől, hogy ezeket magától elsajátítsa.
A történelemtanulásnál viszont gyakran mégis ezt tesszük: Kiadjuk a leckét, elmondjuk, mit kell megtanulni, és feltételezzük, hogy a diák majd rájön, hogyan érdemes nekiállni. Ha pedig nem sikerül, könnyen azt gondoljuk: „nem tanult eleget”.
Pedig sokszor nem a szorgalom hiányzik, hanem a módszer.
A hatékony tanulás tanulható
A történelemóra nemcsak a múlt megismeréséről szólhat. Minden egyes órán van lehetőségünk arra is, hogy egy kicsit a tanulást is tanítsuk. Nem külön tantárgyként, nem külön foglalkozásként, hanem a mindennapi munkánk részeként. Ehhez sokszor egészen apró változtatások is elegendők.
1. 5 mondat!
Óra végén becsukjuk a füzetet, és arra kérem a diákokat, hogy öt mondatban foglalják össze, miről volt szó, megpróbálják emlékezetből felidézni a tanultakat. Nem baj, ha valami kimarad vagy pontatlan.
Ez elsőre egyszerű feladatnak tűnik, mégis egészen más gondolkodást kíván, mint az újraolvasás. A diák nem felismeri az információt, hanem megpróbálja előhívni az emlékezetéből. A bizonytalanság pedig megmutatja, hol kell még dolgozni.
2. Gondolattérkép, amit nem a tanár készít el
A gondolattérkép hasznos eszköz lehet, de még többet ér, ha nem készen kapják a diákok. Ezért közösen készítünk egy gondolattérképet. Nem a tanár rajzolja fel a táblára a kész megoldást, hanem a diákok keresik meg az összefüggéseket. Mi miből következik? Mi kapcsolódik mihez? Már ez a néhány perc is egészen más gondolkodást kíván, mint amikor egyszerűen lemásolják a kész vázlatot.
3. Egy perc csend
Ez az egyik legegyszerűbb gyakorlat. Az óra végén egy percig senki nem nézheti a füzetét. Nem lehet lapozni, nem lehet visszakeresni – csak le kell írni azt, amire emlékeznek. Ezután összevetik a jegyzeteikkel. Meglepő tapasztalat lehet a diákok számára, hogy mennyi minden megmaradt, de az is, hogy mely részek estek ki, vagy melyek bizonytalanok még.
4. A tegnapi óra három mondata
Az ismétlésnek nem feltétlenül kell dolgozat vagy feleltetés formájában történnie. Óra elején elég lehet ennyi: „Mi volt a legfontosabb három mondat az elmúlt órán? Miért éppen ezeket választottad?” A diákok így nem egyszerűen visszaolvassák a korábbi tananyagot, hanem emlékezetből próbálják felidézni és közben kiválasztani a legfontosabb információkat. Ez néhány perc alatt is hatékony ismétlést jelenthet.
5. Magyarázd el a padtársadnak!
Kérjük meg a diákokat, hogy két percben magyarázzák el a padtársuknak az aznapi tananyag egyik részét. A másik fél közben kérdezhet, ha valami nem világos. Aki képes saját szavaival elmagyarázni egy történelmi folyamatot vagy fogalmat, az nagy valószínűséggel érti is. Közben azt is megtapasztalja, mely részeket tudja biztosan, és hol vannak még hiányosságai.
6. Az ötperces tanár
Néha érdemes átadni a szerepet. Egy diák kap öt percet arra, hogy ő tanítsa meg a többieknek az adott részt. A többiek kérdeznek, kiegészítenek, vitatkoznak. Ez nemcsak az ismétlés egyik formája, hanem közben meg kell tanulnia rendszerezni a tudását és érthetően átadni másoknak. Nem könnyű feladat, de éppen ezért igen hasznos.
7. Idővonal emlékezetből
Az idővonal készítése sokszor csak másolási feladat. Pedig sokkal többet ér, ha először emlékezetből próbálják meg elkészíteni. Mi történt? Mikor történt? Mi következett utána? Ezután jöhet az ellenőrzés és a javítás. A hiányok ekkor válnak igazán láthatóvá, és a diák azt is megtapasztalja, mit tud már biztosan, és mit kell még megtanulnia.
8. Mi volt a legfontosabb?
Óra végén mindenki felír egyetlen dolgot egy cetlire. Nem egy hosszú összefoglalót. Nem öt fontos eseményt. Csak egyet: azt, amit aznap a legfontosabbnak tart. Ez egyszerű feladat, mégis sokat elárul arról, hogyan rendezi a diák a megszerzett tudást, és közben arra is rákényszeríti, hogy különbséget tegyen a lényeges és a kevésbé fontos információk között.
Többet adunk, mint történelmi ismereteket
Ha egy diák megtanulja, hogyan idézzen fel ismereteket, hogyan keressen összefüggéseket, hogyan emelje ki a lényeget, vagy hogyan magyarázza el saját szavaival azt, amit tanult, akkor nemcsak történelemből lesz eredményesebb. Ezeket a módszereket később ugyanúgy használhatja más tantárgyak tanulásakor is.
Nem kell minden órán külön tanulásmódszertani gyakorlatot tartanunk. Elég, ha időnként tudatosan beépítünk egy-egy ilyen feladatot az órába. Közben pedig a diák lassan megtapasztalja, hogy a tanulás nem abból áll, hogy újra és újra elolvassa ugyanazt a szöveget.
Talán éppen ez az egyik legfontosabb dolog, amit a történelemtanár adhat.
Nemcsak azt tanítjuk meg, mi történt Mohácsnál, miért robbant ki a francia forradalom, vagy hogyan alakult ki a reformáció. Azt is megmutatjuk, hogyan lehet mindezt úgy megtanulni, hogy ne csak a következő dolgozatig maradjon meg.
Mert nem elég megtanítani a történelmet.
Azt is meg kell tanítani, hogyan tanulják meg.
A Törizzotthon mögött nincs szerkesztőség vagy kiadó – csak sok munka, rengeteg ötlet és az a cél, hogy a történelemtanárok minél több ingyenesen használható, valóban működő tanórai ötlethez jussanak.
Ha úgy érzed, hogy ez a cikk segített neked, meghívhatsz minket egy kávéra.
Köszönjük, hogy segítesz életben tartani a Törizzotthon közösségét!
A támogatás teljesen önkéntes, és a Törizzotthon minden tartalma továbbra is ingyenesen elérhető marad.
Ajánlott cikkek
📌 facebook.com/torizzotthon
Leave a Reply