Nőiség és menstruáció a lágerekben

A menstruáció nem az a téma, amit bármikor, bárki előtt megtárgyalnánk, amit nyilvánosan intéznénk, annak ellenére, hogy ez egy teljesen természetes biológiai folyamat. A koncentrációs táborokban még ezt az intimitást is elveszítették a nők.

Hogyan lehetett ezt elviselni?

Nem ez az első és legfontosabb dolog, ami a holokauszttal kapcsolatban eszünkbe jut, sőt, nagyon ritkán esik róla szó. Pedig a női túlélők beszámolóiban többször előfordul, hogy szégyenkezve meséltek arról, hogy miként élték meg a táborban azokat a napokat, amikor menstruáltak.

Különböző módon befolyásolta a nők életét a menstruáció a holokauszt során, de a legtöbb nő számára a szégyenérzettel párosult, hiszen ez az intim folyamat a táborokban a nyilvánosság előtt zajlott, a nyilvánosság előtt kellett (volna) ellátni magukat.
Volt olyan eset, amikor szexuális zaklatástól, vagy kísérlettől mentette meg a vérzés a foglyot. A többség azonban a vérzés elmaradása miatt azon aggódott, hogy meddővé válik és soha nem fog tudni gyermeket szülni. A legfiatalabbak között akadt, akinek a táborban kezdődött a menstruációja, az idősebbek többségénél viszont 2-3 hónap elég volt ahhoz, hogy megszűnjön a rendszeres vérzés.

A nőket a háború, a holokauszt borzalmai ellenére közelebb hozta egymáshoz a menstruáció. Az idősebbek, tapasztaltabbak segítettek a fiatalabbaknak, tapasztalatlanabbaknak, ahogyan erről több túlélő is beszámolt.

A tábor borzalmainak hatása a női ciklusra

A gettókba, táborokba zárt női foglyok jelentős része az őket ért sokkhatás és a nélkülözés, éhezés miatt nem menstruált tovább. Többségük attól tartott, hogy soha nem lehet majd gyermeke. Volt, aki úgy érezte, mintha öregasszony lenne. Mindenki attól rettegett, mi lesz, ha soha többet nem fognak menstruálni.
A táborba érve mindenkinek, a nőknek is le kellett vetkőzniük, egyforma ruhát kaptak, leborotválták a fejüket. A testsúlyuk rohamosan csökkent, egyre fogytak. Ez főleg a derekuknál, mellüknél volt észrevehető, ettől a nőiességüket érezték veszni.
Többen mesélték el azt, hogy megkérdőjelezték saját identitásukat. Milyen nő az, akinek nincs haja, lapos a melle, aki nem menstruál?

A táborokban semmilyen menstruációs eszköz nem állt rendelkezésre, nehéz lett volna elrejteni. Minden rongydarab nagy értéknek számított. Az újonnan érkezőket ez mindig meglepetésként érte, rendkívül kellemetlenül érezték magukat. E feltételek mellett különösen nagy kihívást jelentett a vérzés nyomainak eltüntetése, ugyanis sem idejük, sem eszközük nem volt a tisztálkodáshoz. Nem volt víz, nem volt tiszta alsónemű, nem volt hova elbújni. Minden ráragadt a nőkre, amit nagyon megalázónak éreztek. Ha véletlenül sikerült alsóneműhöz jutniuk, azt kincsként őrizték, matracok alá rejtették, hogy el ne lopja valaki. Amikor vízhez jutottak, kicsit kiöblítették, és máris elrejtették, hogy ne férjen hozzá senki más. Voltak olyan nők, akik papírhoz jutottak hozzá, azt használták. Kicsi darabokra tépve, hogy tovább kitartson.

Női történetek

Egy testvérpár mesélte el, hogy hogy sikerült megúszniuk a kísérleteket. A két lány egyikénél a táborba érkezést követően hamar megszűnt a menstruáció, testvérének azonban továbbra is rendszeres volt a ciklusa. A kísérleteket azonban csak azoknál a nőknél végezték el, akik éppen nem véreztek, ezért mindig elkérte a még mindig menstruáló testvére véres bugyiját (rongydarabját), ezt bemutatva tudta többször is elkerülni a beavatkozást.

Volt olyan fiatal lány, akinek a táborban jött meg az első menstruációja, ő azonban a szüleitől távol, senkitől nem kapott korábban felvilágosítást. Eleinte nem is tudta, mi történik vele, attól félt, hogy meg fog halni. Hamarosan a fogolytársai mondták el neki, hogy mi történik a testével, mit tegyen, amikor megjön a vérzése. Sok kamaszlány és idősebb nő között szinte anya-lánya szerep alakult ki a helyzetnek köszönhetően.

Egy másik fiatal nő a következő szerencsés esetről mesélt. Talált egy kendőt, melyet talán egy őr ejtett el. Ezt a combjai közé szorította, hogy ne vegyék észre nála. Kis idő múlva egy őr kapta el és leteperte a földre. Mikor a lábai közé nyúlt, megtalálta a rongyot. Azt hitte, hogy éppen menstruál. Ezt rendkívül gusztustalannak találta, így a lányt ugyan jól megverte, de elengedte.

Jobb körülmények között

Olyan érdekességről is beszámoltak túlélők, hogy jobb körülmények közé kerülve, ismét menstruálni kezdtek. Volt, aki konyhára került dolgozni, ahol több élelmiszerhez jutott, a tápláltságnak köszönhetően helyreállt a ciklusa is.
A felszabadulás után sok olyan fogoly, akinek a táborban megszűnt a vérzése, újra menstruálni kezdett, aminek nagyon örült, hiszen gyermeket akart szülni. Úgy érezték, a menstruáció a szabadságukat is jelképezi. Volt, aki ettől érezte magát ismét nőnek.

A menstruáció megléte akár erőszakot, erőszakos beavatkozásokat tudott megakadályozni, nőket hozott közel egymáshoz. A vérzés megszűnése pedig komoly lelki válságot eredményezett az egyébként is kegyetlenül nehéz helyzetben.

Köszönjük, ha a bejegyzést megosztod barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkolod az oldalunkat!

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .