Középszintű érettségire ezeket a történelmi fogalmakat kell tudnod 

A történelem érettségire való felkészülés során az egyik legnagyonn kihívást a hatalmas mennyiségű szakfogalom pontos megjegyzése és alkalmazása jelenti. A sikeres írásbeli és szóbeli vizsga kulcsa, hogy ne csak felismerjük ezeket a kifejezéseket, hanem a hivatalos követelményeknek megfelelő, pontos definíciókkal tudjuk használni őket.

A felkészülés megkönnyítésére a középszintű történelem érettségihez (2020-as NAT) szükséges összes kötelező fogalmat összegyűjtöttem. Az alábbi gyűjtemény hiánytalanul tartalmazza a kerettantervben előírt fogalmakat, érettségihez megfelelő, pontos definíciókkal, 8 nagy korszakra és témakörre bontva.

Legyen szó a rövid válaszos feladatokról vagy a komplex esszék kidolgozásáról, ez a strukturált gyűjtemény segít abban, hogy a vizsgán magabiztosan és célratörően használd a szaktárgyi nyelvet.

A gyűjtemény felépítése:

1. Az ókor (Keleti civilizációk, Hellász, Róma, Vallások)
2. Középkor (Európa és a magyar középkor)
3. Kora újkor (Földrajzi felfedezések, reformáció, török kor)
4. A felvilágosodás, a reformkor és az 1848–49-es forradalom
5. A dualizmus kora és a XIX. század eszméi
6. Az I. világháború és a két világháború közötti kor
7. A második világháború és a hidegháború
8. A Rákosi- és Kádár-korszak, a rendszerváltoztatás és a jelenkor

1. Az ókor (Keleti civilizációk, Hellász, Róma, Vallások)

Keleti civilizációk és az ókori Hellász

• Öntözéses földművelés: A folyóvölgyekben (pl. Nílus, Tigris, Euphrátesz) kialakult gazdálkodás, ahol csatornákkal és gátakkal szabályozták a vízrajzot a magas terméshozam érdekében.
• Fáraó: Az ókori Egyiptom teljhatalmú, istenként tisztelt uralkodója.
• Piramis: Négyzet alapú, gúla alakú síremlék, az egyiptomi fáraók temetkezési helye.
• Hieroglifa: Az ókori Egyiptomban használt, képszerű elemekből álló írásrendszer.
• Ékírás: Az ókori Mezopotámiában (sumerok) kialakult, agyagtáblákba nyomott jelekből álló írás.
• Polisz: Görög városállam; a várost és a környező mezőgazdasági területet magában foglaló független politikai egység.
• Arisztokrácia: „A legjobbak uralma”; a származási alapon vezető, nagy birtokokkal rendelkező társadalmi réteg.
• Démosz: A nép; az ókori görög társadalom azon szabad tagjai (iparosok, kereskedők, földművesek), akik nem tartoztak az arisztokráciához.
• Demokrácia: Népuralom; olyan államforma, ahol a hatalom a politikai jogokkal rendelkező polgárok kezében van (pl. Athén).
• Népgyűlés (Ekklészia): A legfőbb törvényhozó és döntéshozó testület Athénban, amelyen minden 20 év feletti szabad férfi polgár részt vehetett.
• Esküdtbíróság (Hélia): Szavazással és sorsolással választott igazságszolgáltató testület Athénban.
• Cserépszavazás (Osztrakiszmosz): Athéni eljárás a zsarnokság (türannisz) megelőzésére; 6000 szavazat felett a megjelölt polgárt 10 évre száműzték a poliszból a vagyona megtartásával.
• Sztratégosz: Katonai parancsnok és hadvezér Athénban; a 10 választott sztratégosz volt a polisz tényleges politikai vezetője.
• Hoplita: Nehézfegyverzetű görög gyalogos katona.
• Helóta: A spártaiak által meghódított, jogfosztott, a földet művelő őslakos népesség, amely az állam tulajdonában állt.

A Római Birodalom

• Patrícius: A római társadalom gazdag, nemesi származású, politikai jogokkal rendelkező vezető rétege.
• Plebejus: A római társadalom alsóbb, szabad, de politikai jogokkal kezdetben nem rendelkező rétege (földművesek, iparosok).
• Consul: A Római Köztársaság élén álló két legfőbb katonai és polgári tisztségviselő, akiket egy évre választottak.
• Senatus: A vének tanácsa Rómában; a legfőbb döntéshozó, külpolitikai és pénzügyi irányító testület.
• Dictator: Rendkívüli veszély esetén felruházott, korlátlan hatalmú római tisztségviselő (megbízatása max. 6 hónapra szólhatott).
• Néptribunus: A plebejusok érdekeit védő római tisztségviselő; személye sérthetetlen volt, és vétójoggal rendelkezett a senatus döntéseivel szemben.
• Ager publicus: Közföld Rómában, az állam által meghódított területek, amelyből a patríciusok nagy birtokokat kisajátítottak.
• Provincia: A Római Birodalom Itálián kívüli, fegyverrel meghódított és közigazgatásilag megszervezett adófizető tartománya.
• Limes: A Római Birodalom erődítményekkel, sáncokkal és őrtornyokkal védett határvonala.
• Principátus: Augustus által kiépített burkolt egyeduralmi rendszer, amely megőrizte a köztársasági tisztségeket és intézményeket.
• Dominatus: A késő római császárkor nyílt, korlátlan autokratikus egyeduralmi rendszere (Diocletianustól).
• Népvándorlás: A 4–6. század között a Belső-Ázsiából induló hun támadás által kiváltott nagyszabású népmozgás, amely a Nyugatrómai Birodalom bukásához vezetett.

Vallások és kultúra

• Politeizmus: Többistenhit (pl. egyiptomiak, görögök, rómaiak).
• Monoteizmus: Egyistenhit (pl. judaizmus, kereszténység, iszlám).
• Tízparancsolat: A zsidó és keresztény vallás alapvető erkölcsi és vallási szabályai, amelyeket Isten adott Mózesnek.
• Diaszpóra: Egy nép vagy vallási közösség szétszóródása a világban saját eredeti hazáján kívül.
• Messiás: Megváltó. A zsidó vallásban a jövőbeli szabadító, a kereszténységben Jézus Krisztus.
• Evangélium: „Örömhír”; Jézus életét, tanításait, halálát és feltámadását elbeszélő újszövetségi könyvek (Máté, Márk, Lukács, János).
• Apostol: Jézus által kiválasztott 12 tanítvány, akiket a hit terjesztésével bízott meg.
• Kereszténység: Jézus Krisztus tanításain alapuló monoteista vallás, amely a szeretetet és az egyetemes megváltást hirdeti.
• Mártír (Mártíromság/Vértanú): Olyan személy, aki a hitéért és meggyőződéséért vállalja az üldöztetést vagy a halált.
• Biblia: A kereszténység szent könyve, amely az Ószövetségből és az Újszövetségből áll.

2. Középkor (Európa és a magyar középkor)

Az európai középkor és az iszlám

• Feudalizmus (Hűbériség): A középkori Európa társadalmi, jogi és gazdasági rendszere, amely a hűbérúr (senior) és a hűbéres (vasszallus) közötti hűségakatonai megállapodáson és birtokadományozáson alapult.
• Hűbérúr (Senior): A földbirtokot adományozó, védelmet nyújtó nemes.
• Hűbéres (Vasszallus): A földbirtokot kapó, cserébe katonai és egyéb szolgálatot teljesítő nemes.
• Jobbágy: A földesúrtól gazdasági függésben lévő, de személyében szabad termelő, aki a jobbágytelket művelte meg adók és szolgáltatások fejében.
• Uradalom: A középkori gazdálkodás és igazgatás alapeysége, amely magában foglalta a földesúri birtokot, a jobbágytelkeket és a közös használatú területeket.
• Allódium (Majoroság): A földesúr saját kezelésű földje az uradalmon belül, amelyet a jobbágyok ingyenes munkával (robot) műveltek meg.
• Robot: A jobbágy kötelező, ingyenes munkája a földesúr allódiumán vagy egyéb építkezésein.
• Jobbágytelek: A jobbágy kezelésében lévő birtokrész, amely a belső telekből (ház, udvar) és a külső telekből (szántó, rét) állt.
• Tized (Decima): Az egyháznak fizetendő terményadó (a termés 1/10-e).
• Céh: Azonos mesterséget űző kézművesek érdekvédelmi, gazdasági és vallási szervezete a középkori városokban (verseny kizárása, minőség biztosítása).
• Eretnekség: Az egyház hivatalos tanításaival ellentétes vallási irányzat vagy nézet.
• Koldulórendek: Olyan szerzetesrendek (pl. ferencesek, domonkosok), amelyek elutasították a vagyonbirtoklást, és a hívők adományaiból tartották fenn magukat, városokban prédikálva.
• Invesztitúra: Az egyházi méltóságok (püspökök) tisztségbe és birtokba való beiktatásának joga.
• Iszlám: Mohamed próféta által a 7. században megalapított monoteista vallás, szent könyve a Korán.
• Korán: Az iszlám vallás szent könyve, amely Allah Mohamednek kinyilatkoztatott szavait tartalmazza.

A magyar állam megalakulása és az Árpád-kor

• Szeniorátus: Öröklési elv a nomád népeknél, amely szerint a nemzetség legidősebb, vezetésre alkalmas férfi tagja örökli a hatalmat.
• Primogenitúra: Az elsőszülöttség joga; a trónt az elhunyt uralkodó legidősebb fia örökli.
• Vármegye: Területi és közigazgatási egység Magyarországon, amelyet I. István szervezett meg. Központja a vár, élén a király által kinevezett ispán állt.
• Ispán: A királyi vármegye és a várkerület élén álló tisztségviselő, aki a királyi jövedelmeket szedte be, bíráskodott és vezette a vármegyei haderőt.
• Várjobbágy: A királyi vár kötelékében katonai szolgálatot teljesítő, tiszt tisztviselői réteg.
• Várnép: A királyi vár földjein dolgozó, a vár és a várjobbágyok ellátását biztosító szolgálónép.
• Királyi szerviens: Közvetlenül a királynak alárendelt, saját birtokán gazdálkodó, katonáskodó szabad birtokos; a későbbi köznemesség ősatyja.
• Aranybulla: 1222-ben II. András által kiadott függőpecsétes királyi oklevél, amely rögzítette a szerviensek és főurak jogait (pl. adómentesség, ellenállási jog).
• Nemes: Privilégiumokkal (előjogokkal, pl. adómentesség, saját bíráskodás) rendelkező földbirtokos a feudális társadalomban.
• Székelyek: A keleti határok védelmére Erdélybe telepített, kiváltságokkal (adómentesség, katonai szolgálat, saját önkormányzat) rendelkező magyar népcsoport.
• Kiváltság (Privilégium): Uralkodó által egyes személyeknek, csoportoknak vagy városoknak adott jogi előny vagy mentesség.

A magyar állam a késő középkorban (Anjouk, Hunyadiak)

• Bandérium: Főúri vagy királyi magánhadsereg a középkori Magyarországon, amely a földesúr saját zászlója (bandiera) alatt vonult hadba.
• Regálé: Királyi felségjogon szedett jövedelmek (pl. bányabér/urbura, harmincadbér, pénzverés, kamara haszna).
• Kapuadó (Kamara haszna közvetett pótlása): I. Károly által bevezetett közvetlen állami adó, amelyet minden olyan jobbágytelek után fizettek, amelynek kapuján egy szénával megrakott szekér be tudott menni.
• Harmincad: A külkereskedelemre kivetett értékvám (az áruk értékének 1/30-a).
• Kilenced: I. Lajos 1351-es törvénye; a jobbágyok által a földesúrnak kötelezően fizetendő terményadó (a termés 9. tizede).
• Ősiség (Avicitas): I. Lajos 1351-es törvénye, amely megtiltotta a nemesi birtok eladását vagy elzálogosítását; a birtok a nemzetségen belül öröklődött, fiaág kihalása esetén a királyra szállt vissza (háramlási jog).
• Szabad királyi város: Közvetlenül a király alá tartozó, fallal körülvett, önkormányzattal, vásártartási és saját bíráskodási joggal rendelkező település.
• Mezőváros: A földesúr fennhatósága alatt álló település, amely vásártartási joggal és egyösszegű adózási kiváltsággal rendelkezett, de nem volt fala.
• Végvárrendszer: A török előrenyomulás kivédésére kiépített erődítményrendszer a déli határokon (kiépítője Zsigmond és Hunyadi János).
• Rendkívüli hadiadó: Hunyadi Mátyás által kivetett állami adó (1 forint telkenként), amelyet egy évben többször is beszedhetett a kincstár.
• Fekete sereg: Hunyadi Mátyás állandó, hivatásos, zsoldosokból álló királyi hadserege.

3. Kora újkor (Földrajzi felfedezések, reformáció, török kor)

A világpiac kialakulása és a vallási megújulás

• Kapitalizmus: A termelési eszközök magántulajdonán és a szabad piaci versenyen alapuló gazdasági-társadalmi rendszer.
• Tőke: Olyan vagyon (pénz, gép, áru), amely befektetve értéktöbbletet, profitot termel.
• Manufaktúra: Munkamegosztásra épülő, kézműves technikát alkalmazó, tőkés tulajdonban lévő üzemszervezet.
• Mercantilizmus: A kora újkor gazdaságpolitikája (pl. Colbert), amely az országon belüli nemesfém felhalmozására törekedett a kivitel támogatásával és védővámokkal.
• Védővám: Az állam által a külföldi árukra kivetett magas adó, amely a hazai ipar és kereskedelem védelmét szolgálja.
• Reformáció: A 16. században Németországból induló vallási és társadalmi mozgalom (Luther), amely a katolikus egyház megújítását célozta, és új protestáns egyházak létrejöttéhez vezetett.
• Evangélikus (Lutheránus) egyház: A Luther Márton tanait követő protestáns egyház (hitalapja a Sola Scriptura – Csak a Biblia, két szentség: keresztség, úrvacsora).
• Református (Kálvinista) egyház: A Kálvin János tanait követő protestáns egyház (fő tanítása a predesztináció/eleve elrendelés, köztársasági egyházszervezet).
• Ellenreformáció (Katolikus megújulás): A katolikus egyház mozgalma a 16–17. században a protestantizmus terjedésének megállítására és a katolikus hitélet megújítására (tridenti zsinat, jezsuita rend).
• Jezsuita rend: Loyolai Szent Ignác által alapított katonás szervezettségű katolikus szerzetesrend, amely fő feladatának a hiterjesztést, oktatást és diplomáciát tekintette.
• Barokk: A 16. század végétől a 18. század közepéig tartó művészeti stílusirányzat, amelyre a túldíszítettség, mozgalmasság, fény-árnyék játék és a hitélet felkorbácsolása jellemző.

Magyarország a kora újkorban és a török hódoltság

• Hódoltság: A mohácsi csata és Buda eleste (1541) után az Oszmán Birodalom közvetlen fennhatósága alá került magyar területek.
• Vilajet: Az Oszmán Birodalom legnagyobb közigazgatási egysége, élén a pasa állt (a Hódoltság központja a Budai Vilajet volt).
• Szandzsák: A vilajeten belüli kisebb közigazgatási egység, élén a bég állt.
• Kettős adózás: A Hódoltság peremvidékein és falvaiban élő jobbágyok állapota: egyszerre adóztak a török hódítóknak és a nem hódolt területekre elmenekült magyar földesúrnak, egyháznak.
• Vitézlő rend: A török elleni harc során kialakult sajátos átmeneti társadalmi réteg a végvárakban szolgáló nemesekből, elmenekült jobbágyokból és jobbágyfiakból.
• Hajdúk: Eredetileg fegyveres marhahajcsárok; a török korban katonáskodó réteggé váltak, akiket Bocskai István telepített le saját birtokain, nemességet és kollektív jogokat adva nekik.
• Protestáns unió / Vallásszabadság (Erdély): Az 1568-as tordai országgyűlésen kimondott vallásszabadság, amely négy elfogadott vallást engedélyezett Erdélyben (katolikus, evangélikus, református, unitárius).
• Kuruc: A Habsburg-ellenes felkelésekben (Thököly-, Rákóczi-szabadságharc) részt vevő magyar fegyveresek elnevezése.
• Labanc: A Habsburg-hű, a császári hadseregben szolgáló katonák neve.
• Trónfosztás: Uralkodó vagy uralkodóház megfosztása a tróntól (pl. az 1707-es ónodi országgyűlésen a Habsburg-ház trónfosztása).

4. A felvilágosodás, a reformkor és az 1848–49-es forradalom

A felvilágosodás és az ipari forradalom

• Felvilágosodás: A 18. században kiteljesedő eszmeáramlat, amely az észt, a tapasztalatot és a tudományt helyezte a vallási dogmák fölé, és bírálta a feudális berendezkedést.
• Hatalmi ágak megosztása: Montesquieu elve, miszerint a törvényhozó (parlament), a végrehajtó (kormány) és a bírói hatalmat függetleníteni kell egymástól a zsarnokság elkerülésére.
• Népszuverenitás (Népfelség elve): Rousseau által megfogalmazott elv, miszerint a hatalom forrása a nép, amely a jogait a társadalmi szerződés értelmében átruházza az államra.
• Racionalizmus: Az az filozófiai irányzat, amely az emberi megismerés alapjának az észt (rációt) tekinti.
• Areszint / Szabadkőművesség: A felvilágosodás korában szerveződő titkos vagy félnyilvános társaságok, amelyek az emberiség erkölcsi és szellemi felemelését tűzték ki célul.
• Ipari forradalom: A termelési technikák gyökeres átalakulása a 18. század végétől Angliában, ahol a kézművészetet felváltotta a gőzgéppel hajtott gyári nagyipar, és átalakította a társadalmat.
• Gyár: Olyan tőkés ipari üzem, amelyben gépekkel, munkamegosztásban dolgoznak a bérmunkások.
• Demográfiai robbanás: A népesség hirtelen, gyors növekedése a halandóság (járványok, éhínségek) csökkenése és a higiénia javulása miatt.
• Urbánáció: Városiasodás; a városi népesség arányának gyors növekedése, a városok számának és méretének növekedése.

A magyar reformkor és az 1848–49-es forradalom

• Reformkor: A magyar történelem 1825/1830 és 1848 közötti időszaka, amelynek célja a polgári átalakulás, a nemzeti függetlenség és az ország modernizációja békés, törvényes reformok útján.
• Cenzúra: A kiadásra szánt nyomtatványok (újságok, könyvek) állami ellenőrzése és engedélyezése a politikai vagy vallási szempontból nemkívánatos tartalmak kiszűrésére.
• Önkéntes örökváltság: Jobbágyfelszabadítási forma (1839-40), ahol a jobbágy és a földesúr önkéntes megállapodás alapján váltotta meg a jobbágyi terheket és a földet.
• Kötelező örökváltság: Az 1848-as áprilisi törvényekben elfogadott jobbágyfelszabadítási forma: a jobbágyok a földesúri terhek alól államilag kötelezően mentesültek, a földesurakat pedig az állam kártalanította.
• Közteherviselés: A nemesi adómentesség eltörlése; az az elv, hogy származásra való tekintet nélkül mindenkinek adóznia kell.
• Édekegegyeztetés: A reformkori ellenzék (Kossuth) politikája, amely a nemesség és a jobbágyság érdekeinek egyesítésére törekedett a közös nemzeti célok (függetlenség, polgárosodás) elérésére.
• Hitel: Széchenyi István 1830-as alapvető műve, amely rámutatott a feudális berendezkedés és az ősiség törvényének tarthatatlanságára, szorgalmazva a tőkés modernizációt.
• Áprilisi törvények: V. Ferdinánd által 1848. április 11-én aláírt törvénycsomag, amely megteremtette a független, polgári Magyarország jogi alapjait (jobbágyfelszabadítás, felelős kormány, népképviseleti országgyűlés).
• Felelős kormány: Olyan végrehajtó hatalom (kormány), amely nem az uralkodónak, hanem a választott népképviseleti parlamentnek tartozik felelősséggel (az első Batthyány-kormány).
• Népképviseleti országgyűlés: Olyan törvényhozó testület, ahová a képviselőket a vagyoni és műveltségi cenzus alapján szavazati joggal rendelkező állampolgárok választják (a rendi országgyűlés helyett).
• Jobbágyfelszabadítás: A jobbágyi függőség és a földesúri szolgáltatások (robot, tized, kilenced) jogi eltörlése, a jobbágyok felruházása polgári jogokkal és a megművelt föld tulajdonjogával.
• Honvédség: Az 1848-as Batthyány-kormány által az ország védelmére megszervezett magyar nemzeti hadsereg.
• Nemzetiségi határozat (1849): A magyar országgyűlés által 1849 júliusában elfogadott határozat, amely széles körű nyelvhasználati és kulturális jogokat biztosított a magyarországi nemzetiségeknek.

5. A dualizmus kora és a XIX. század eszméi

A 19. század eszméi és a nemzetállamok

• Liberalizmus (Szabadelvűség): A 19. század meghatározó politikai eszméje, amely az egyéni szabadságjogokat (szólás-, sajtó-, vallásszabadság), a törvény előtti egyenlőséget és a magántulajdon védelmét helyezi a középpontba.
• Nacionalizmus: Nemzeti eszme; az a politikai irányzat, amely a nemzetet tekintse a legfőbb közösségnek és a nemzetállam megteremtését, védelmét tűzi ki célul.
• Konzervativizmus: Olyan politikai gondolkodásmód, amely a hagyományok, a kipróbált intézmények és a társadalmi rend lassú, szerves fejlődését támogatja a hirtelen forradalmi változásokkal szemben.
• Szocializmus: Olyan eszmeáramlat és mozgalom, amely a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésére, a magántulajdon korlátozására és a munkásosztály érdekeinek védelmére törekszik.
• Keresztényszocializmus: A XII. Leó pápa Rerum novarum enciklikája nyomán kibontakozó irányzat, amely a keresztény erkölcs alapján kereste a választ a munkáskérdésre (társadalmi szolidaritás, állami védőintézkedések).
• Szakszervezet: A munkavállalók érdekvédelmi szervezete, amely a jobb munkakörülményekért és magasabb bérekért küzd a munkaadókkal szemben.
• Szufragett: A 19. század végén és a 20. század elején a nők választójogáért küzdő nőtagok elnevezése.
• Antiszemitizmus: Zsidóellenesség; a zsidó népességgel szembeni vallási, faji vagy társadalmi gyűlölet és diszkrimináció.

Neoabszolutizmus és a dualista Magyarország

• Passzív ellenállás: A magyar nemesség magatartása a Bach-huszárok korában (Deák Ferenc vezetésével): megtagadták a tisztségek vállalását, az adófizetést és a császári rendeletek végrehajtását.
• Kiegyezés (1867): Az osztrák uralkodóház és a magyar politikai elit közötti kompromisszum, amely létrehozta az Osztrák–Magyar Monarchiát.
• Dualizmus / Dualista állam: Kétközpontú (Bécs és Pest-Buda/Budapest) alkotmányos monarchia, ahol a két állam saját belső függetlenséggel rendelkezett, de közös uralkodó és közös ügyek kötötték össze őket.
• Közös ügyek: Az Osztrák–Magyar Monarchiában a két állam által közösen irányított területek: külügy, hadügy és az ezeket fedező pénzügy.
• Delegáció: A magyar és az osztrák parlamentből választott 60-60 fős bizottság, amely a közös ügyek és azok költségvetésének ellenőrzésére ülésezett.
• Nemzetiségi törvény (1868): Eötvös József által előkészített törvény, amely az „egységes magyar nemzet” elvén belül széles körű nyelvhasználati jogokat biztosított a nemzetiségeknek az alsóbb fokú közigazgatásban és az oktatásban.
• Torlódó társadalom: A dualizmus kori Magyarországra jellemző társadalmi szerkezet, ahol a régi, tradicionális feudális rétegek (arisztokrácia, gentry, parasztság) és az új polgári tőkés rétegek (nagybourgeoisie, középpolgárság, ipari munkásság) egymás mellett éltek.
• Gentry: Az elszegényedett, birtokát elveszített magyar középnemesi réteg, amely főként az állami közigazgatásban (dzsentri-hivatalnok) vállalt munkát.
• Kivándorlás: Gazdasági okokból (földhiány, szegénység) elkövetkező tömeges elvándorlás az országból (Magyarországról főként az USA-ba a dualizmus korában).
• Kassza (Közös piac): Az Osztrák–Magyar Monarchia közös vámterülete, valutája (korona) és szabad tőke- és munkaerőáramlása.
• Millennium: A honfoglalás 1000. évfordulójára rendezett országos ünnepségsorozat és kiállítás 1896-ban Budapesten.

6. Az I. világháború és a két világháború közötti kor

Az első világháború és a szövetségi rendszerek

• Antant: Az I. világháborúban győztes szövetségi rendszer (eredetileg Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország kötötte).
• Központi hatalmak: Az I. világháború egyik hadi szövetsége (Németország, Osztrák–Magyar Monarchia, Törökország, Bulgária).
• Villámháború (Blitzkrieg): Olyan katonai stratégia, amely a gyors, meglepetésszerű támadással próbálja lezárni a háborút az ellenfél felkészülése és mozgósítása előtt.
• Állóháború / Lövészárok-háború: Olyan hadi helyzet, ahol a védelmi vonalak (lövészárkok) kiépülése miatt a frontok megmerevednek, és a felek felőrlő küzdelmet folytatnak.
• Hátország: A háborúban álló ország front mögötti területe, amely a hadsereg ellátását és a termelést biztosítja.
• Jóvátétel: A háborúban vesztes államok által a győzteseknek fizetendő kártérítés a háborús pusztításokért.
• Népszövetség: Az I. világháború után a béke megőrzésére és a nemzetközi konfliktusok békés rendezésére létrehozott nemzetközi szervezet (az ENSZ előde).

Totalitárius rendszerek és a Horthy-kor

• Őszirózsás forradalom: 1918. októberi polgári demokratikus forradalom Magyarországon, amely Károlyi Mihályt juttatta hatalomra és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásához vezetett.
• Tanácsköztársaság: 1919. március 21. és augusztus 1. között fentálló kommunista diktatúra Magyarországon (Kun Béla vezetésével), amely a szovjet modellt követte.
• Trianoni békeszerződés: Az I. világháborút lezáró béke Magyarországgal (1920. június 4.), amelynek értelmében az ország elveszítette területének kb. 2/3-át és lakosságának több mint felét.
• Revízió / Irredentizmus: A trianoni békeszerződés felülvizsgálatára, az elcsatolt magyar területek visszaszerzésére törekvő politika és mozgalom a Horthy-korszakban.
• Konszolidáció: Politikai és gazdasági megszilárdulás, rendteremtés. Magyarországon a Bethlen István miniszterelnökségéhez (1921–1931) kötődő időszak.
• Pengő: Bethlen István által 1926-ban bevezetett új, értékálló magyar valuta az infláció megállítására.
• Numerus clausus: „Zárt szám”; az 1920-ban elfogadott törvény, amely az egyetemi hallgatók felvételét a nemzetiségek számarányához kötötte (főként a zsidó hallgatók korlátozására szolgált).
• Fasizmus: Mussolini által Olaszországban kiépített szélsőjobboldali, diktatórikus, vezérkultuszra és államközpontúságra építő rendszer.
• Nácizmus (Nemzeti szocializmus): Hitler által Németországban kiépített szélsőjobboldali, fajgyűlölő, antiszemitizmusra és agresszív külpolitikára épülő totalitárius diktatúra.
• Totalitárius diktatúra: Olyan politikai rendszer, ahol az állam a társadalom és a magánélet minden területét teljes ellenőrzése alatt tartja, egypártrendszert és terrort alkalmazva.
• Sztálinizmus: Sztálin által a Szovjetunióban kiépített kommunista diktatúra (személyi kultusz, tervutasításos gazdaság, erőszakos kollektivizálás, GULAG táborok).
• GULAG: A szovjet kényszermunkatáborok rendszere, ahová a politikai elítélteket és ártatlanokat hurcolták el.
• Zsidótörvények: A Horthy-korszakban (1938, 1939, 1941) elfogadott diszkriminatív törvények, amelyek lépésről lépésre korlátozták a zsidóság gazdasági, társadalmi jogait, végül megtiltották a vegyes házasságokat.

7. A második világháború és a hidegháború

A második világháború és a holokauszt

• Tengelyhatalmak: A II. világháborúban Németország, Olaszország és Japán által vezetett katonai szövetség.
• Antifasiszta koalíció: A II. világháborúban a tengelyhatalmak ellen összefogott szövetségesek (USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió).
• Holokauszt (Soá): A náci Németország és szövetségesei által elkövetett szisztematikus, államilag megszervezett népirtás, amely kb. 6 millió európai zsidó (és más megbélyegzett csoportok) megsemmisítését eredményezte.
• Koncentrációs tábor / Megsemmisítőtábor: A nácik által kiépített táborrendszer, amely az ellenzékiek, hadifoglyok és főként a zsidók kényszermunkájára és tömeges kivégzésére (gázkamrák) szolgált (pl. Auschwitz-Birkenau).
• Munkaszolgálat: A Horthy-korszakban a katonai szolgálatra fegyveres szolgálatra „megbízhatatlannak” ítélt személyek (főként zsidók) kötelező, fegyvertelen, embertelen körülmények közötti fizikai kényszermunkája a fronton és a hátországban.
• Kiugrási kísérlet: Horthy Miklós kísérlete 1944. október 15-én a II. világháborúból való kilépésre és fegyverszünet kötésére a Szovjetunióval, amely a nyilas hatalomátvétel miatt kudarcba fulladt.
• Málenkij robot: „Egy kis munka”; a szovjet csapatok által 1944–45-ben Magyarországról a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt civil lakosok (kb. 600 ezer ember) sorsa.

A hidegháború és a kétpólusú világ

• Hidegháború: A II. világháború után kialakult, nyílt fegyveres összecsapás nélküli, de politikai, ideológiai, gazdasági és fegyverkezési versenyt hozó konfliktus az USA és a Szovjetunió vezette tömbök között (1947–1991).
• Kétpólusú (Bipoláris) világ: A Föld politikai berendezkedése a hidegháború alatt, ahol két szuperhatalom (USA és Szovjetunió) köré szerveződtek a szövetségi rendszerek.
• Vasfüggöny: Európát a hidegháborúban keleti (szocialista) és nyugati (kapitalista) tömbre elválasztó műszaki határzár és ideológiai választóvonal.
• Kereszténydemokrácia: A II. világháború után Nyugat-Európában meghatározóvá vált politikai irányzat, amely a keresztény értékrendet ötvözi a demokráciával és a szociális piacgazdasággal.
• Szociális piacgazdaság: Olyan gazdasági rendszer (pl. NSZK), amely a szabad piaci versenyt ötvözi a széles körű állami szociális gondoskodással és biztonsággal.
• NATO: Észak-atlanti Szerződés Szervezete; 1949-ben alapított nyugati katonai védelmi szövetség a szovjet terjeszkedés ellen.
• Varsói Szerződés: 1955-ben a Szovjetunió és kelet-európai csatlós államai által létrehozott katonai szövetség (a NATO ellensúlyozására).
• Irányított gazdaság / Tervutasításos rendszer: A szocialista államokban alkalmazott gazdaságirányítás, ahol a magántulajdont eltörölték, és a termelést, árakat az állami tervhivatal kötelező központi tervek alapján határozta meg.
• Kollektivizálás: A magántulajdonban lévő paraszti földek és eszközök erőszakos államosítása, és úgynevezett termelőszövetkezetekbe (TÉSZ) tömörítése a szocialista blokkban.

8. A Rákosi- és Kádár-korszak, a rendszerváltoztatás és a jelenkor

Rákosi-korszak és az 1956-os forradalom

• Szalámitaktika: Rákosi Mátyás és a kommunisták módszere a többpártrendszer felszámolására: a demokratikus ellenzéki pártokat szeletenként (belső szétveréssel, zsarolással, letartóztatásokkal) megsemmisítették.
• ÁVH (Államvédelmi Hatóság): A Rákosi-diktatúra hírhedt politikai titkosrendőrsége, amely a rendszer ellenségeinek vélt személyek üldözését, kínzását és koncepciós pereket bonyolított le.
• Koncepciós per: Koholt vádak alapján, előre megírt ítélettel lefolytatott kirakatper a politikai ellenfelek megsemmisítésére (pl. Rajk László pere).
• Internálás: Személyek bírói ítélet nélküli kényszerintézkedéssel történő elzárása, kijelölt táborokba (pl. Recsk) vagy kényszerlakhelyre való telepítése.
• Kultusz / Személyi kultusz: A diktátor (pl. Sztálin, Rákosi) tévedhetetlenségének hirdetése, túlzó és kötelező dicsőítése az élet minden területén.
• Munkástanács: Az 1956-os forradalom alatt a gyárakban és üzemekben az irányítás átvételére és a dolgozók képviseletére alakult önigazgató testület.
• Pufajkások: Az 1956-os forradalom eltiprása után Kádár János által megszervezett fegyveres karhatalmi alakulatok tagjai, akik nyers erőszakkal verték le a még létező ellenállást.

Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás

• Gulyáskommunizmus / Puha diktatúra: A Kádár-rendszer (1956–1989) elnevezése az 1960-as évektől, amely a relatív életszínvonal-emeléssel, az árubőséggel és a magánéletbe való kisebb beleszólással biztosította a lakosság passzivitását.
• Második gazdaság: A szocialista állami szektor mellett legálisan vagy félig legálisan létező magángazdasági tevékenységek (pl. háztáji gazdálkodás, GMK), ami pluszjövedelmet biztosított a lakosságnak.
• Háztáji: A termelőszövetkezeti (TÉSZ) tagoknak engedélyezett kisméretű saját földdarab, ahol saját célra vagy eladásra termelhettek.
• Szamizdat: „Saját kiadás”; a szocialista diktatúrákban illegálisan nyomtatott és terjesztött, cenzúrázatlan politikai könyvek, folyóiratok.
• Ellenzéki Kerekasztal (EKA): 1989-ben az elnyomó kommunista hatalommal szemben összefogó ellenzéki szervezetek és pártok egyeztető fóruma.
• Nemzeti Kerekasztal: 1989 nyarán az állampárt (MSZMP), az Ellenzéki Kerekasztal és a harmadik oldal tárgyalássorozata, amely előkészítette a békés átmenetet a demokráciába.
• Rendszerváltoztatás / Rendszerváltás: Az 1989–1990-ben zajló folyamat, amely során Magyarországon a szocialista egypártrendszer és tervgazdaság helyébe a többpárti polgári demokrácia és a piaci gazdaság lépett.
• Kárpótlás: A rendszerváltás utáni folyamat, amely során az állam vagyoni vagy pénzbeli kárpótlásban részesítette a kommunista és náci diktatúra alatt sérelmet szenvedetteket, elkobzott vagyontárgyakat.

Jelenkor és nemzetközi integráció

• Európai Unió (EU): Európai államok gazdasági és politikai integrációs szervezete (Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott).
• Schengeni egyezmény: Az Európai Unió tagállamai közötti belső határellenőrzés eltörlését és a külső határok közös védelmét biztosító egyezmény.
• Kisebbség / Nemzetiség: Egy államon belül kisebbségben élő, saját nyelvi, kulturális, nemzeti identitással rendelkező népcsoport.
• Autonómia: Önrendelkezés, önkormányzati jogok köre, amelyet egy állam biztosít egy adott régiónak vagy nemzetiségi közösségnek.
• Kettős állampolgárság: Olyan jogi állapot, amikor egy személy egyidejűleg két független állam állampolgára.
• Globalizáció: Világméretű egységesülési folyamat a gazdaságban, pénzügyekben, kultúrában és kommunikációban.

A történelem tanulása nem a száraz adatok magolásáról, hanem az összefüggések megértéséről szól. Ha ezeket a szakfogalmakat magabiztosan használod, az érettségi írásbeli és szóbeli részén is biztos alapokra építhetsz.

Sok sikert és eredményes felkészülést kívánok!

📖 Hasznos olvasnivalók a további felkészüléshez

Ha szeretnél még tudatosabban és hatékonyabban készülni a vizsgára, olvasd el kapcsolódó cikkeinket is:

• 🎯 Slágertémák a középszintű érettségin: mely történelmi témák térnek vissza a leggyakrabban? Segít kiemelni a legfontosabb témaköröket, hogy a tanulási idődet a leggyakrabban előforduló feladattípusokra és korszakokra tudd összpontosítani.
  
• 📅 Történelem érettségi témakörök 2027
  Nézd meg a 2027-es történelem érettségi témaköreit, és kezdd el tudatosan felépíteni a felkészülésedet!

Szeretnéd magaddal vinni tanuláshoz? Töltsd le ingyen PDF-ben!