Szarajevó árvái

Mi lett a Szarajevóban meggyilkolt Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös gyermekeivel 1914. június 28. után?

A trónörökös

1896. március 19-én Károly Lajos főherceg halálával vált Ferenc Ferdinánd főherceg a Monarchia trónörökösévé. Még ebben az évben egy prágai társasági eseményen hozta össze a sors az ősi cseh arisztokrata családból származó és sugárzó szépségű Chotek Zsófia grófnővel, aki Izabella főhercegné, Frigyes főherceg hitvesének kíséretéhez tartozott. A főherceg első pillantásra beleszeretett a 28 éves bájos grófnőbe.

Chotek Zsófia / FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Házasság

Majd 1900. július 1-jén vezette oltárhoz Ferenc Ferdinánd rangon aluli szerelmét, Chotek Zsófia cseh grófnőt, Ferenc József császár és a bécsi udvari körök határozott tiltakozása ellenére. A császár kikötötte, hogy közös gyermekeik közül egyik sem örökölheti a trónt és a születendő gyermekek nem viselhetik a Habsburg családi nevet, helyette csak a von Hohenberg név illeti meg őket. Zsófiát haláláig kiközösítette az udvar. Csak Rudolf özvegye, Stefánia koronahercegné állt ki tüntetően Zsófia mellett. Ferenc Ferdinánd és hitvese az őket ért méltánytalanságok ellenére boldog családi életet élt.

Chotek Zsófia és Ferenc Ferdinánd esküvői képe /FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Politikai hitvallás

Ferdinánd másban sem osztotta Ferenc József véleményét. Meggyőződéssel vallotta ugyanis, hogy a Monarchiát az osztrák-magyar dualizmusból egy trialista államszövetséggé kell átalakítani, amelyben a népesség ötven százalékát kitevő szlávság lesz a birodalom harmadik pillére. A trónra lépése után Horvátországból, Boszniából és Krajnából egységes délszláv államalakulatot akart létrehozni, amelyet ugyanolyon jogok illettek volna meg a föderáción belül, mint Magyarországot, vagy Ausztriát.

Ferenc Ferdinánd Aurel Popovici 1906-ból származó térképe az államszövetséggé alakuló Monarchia közigazgatási beosztásáról / FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A gyermekek

Ferenc Ferdinánd gyermekei, későbbi árvái Zsófia főhercegnő, aki 1901-ben született, Miksa főherceg, aki 1902-ben született és Ernő főherceg, aki 1904-ben született.

Az árvák

A szarajevói merénylet idején 13 éves Sophie később így emlékezett vissza a csehországi Chlum u Třeboně-i kastélyban történtekre: „Épp ebédnél ültünk, amikor 14.30-kor megszólalt a telefon. Dr. Stanovskýt, az öccseim nevelőjét elhívták, és pár perccel később teljesen sápadtan jött vissza. Azt mondta nekünk, hogy a szüleink megsebesültek. Mind nagyon levertek voltunk, és azonnal elmentünk a templomba, hogy imádkozzunk. Csak másnap tudtuk meg a teljes igazságot.”

A szülők halála pótolhatatlan űrt hagyott a gyermekekben, akiknek a nevelését Chotek Zsófia legfiatalabb húga, Marie Henriette vette át. A gyámjuk szintén egy anyai rokon, Jaroslav Thun-Hohenstein herceg volt, ő felügyelte a kiterjedt Hohenberg-birtokokat kezelő igazgatótanács működését is.

3 évvel később, 1917-ben Károly, az új uralkodó a hercegi címet adományozta Ferenc Ferdinánd utódainak. Nekik adta Eisenerz és Radmer stájerországi koronabirtokokat is, noha nem voltak rászorulva, hisz Ferenc Ferdinánd az Este-örökségnek köszönhetően a Monarchia egyik leggazdagabb embere volt. A mindig nagyon emberséges Károly talán így akarta némileg kárpótolni őket azért, hogy ki lettek zárva a trónutódlásból, de még a Habsburg-famíliából is. Az árvák a háború alatt Csehországban, a konopištěi kastélyban éltek, és felnőtt korukban úgy emlékeztek vissza az ott töltött évekre, mint életük legszebb időszakára.

Birtokok elvesztése

A frissen alakult Csehszlovákia nemzetgyűlése 1918-ban megszüntette a nemesi címeket, 1919-ben pedig törvényben rendelte el a nagybirtokok felosztását. Az egykori nagybirtokosok maximálisan 150 hektár termőföldet és 100 hektár erdőt vagy egyéb földterületet tarthattak meg maguknak. A meggyilkolt trónörökös gyermekeit azonban nem a földreformra, hanem a Saint Germain-i békeszerződésre hivatkozva fosztották meg az örökségüktől, az ugyanis kimondta, hogy a Habsburg–Lotaringiai-ház tagjainak vagyona az utódállamokat illeti. Volt azonban egy bökkenő: Ferenc Ferdinánd gyermekei nem számítottak Habsburgoknak. A csehszlovák parlament azonban könnyedén túltette magát ezen az apróságon.

Így történt, hogy az időközben felcseperedett Hohenbergeknek úgy kellett elhagyniuk konopištěi otthonukat, hogy még csak a családi fotóalbumot sem vihették magukkal, de még egy árva fényképet sem. Csupán három rend ruhát és három pár cipőt. Távozásuk előtt meg is motozták a fiatalokat, nem rejtettek-e el valami értéket. A két fiú Ausztriába ment, ahol ugyan szintén elkobozták a Habsburgok vagyonát. Ferenc Ferdinánd fiai Ausztriában nem számítottak Habsburgoknak, ezért megtarthatták ottani birtokaikat, amelyek összehasonlíthatatlanul szerényebbek voltak a csehországiaknál. Max Artstettent, Ernst Radmert kapta. Max jogász lett, Ernst pedig erdőmérnök. Nővérük Csehországban maradt, férjhez ment Bedřich Nostitz-Rieneck grófhoz, akinek kiterjedt birtokai voltak Sokolov környékén. A házaspárnak 1921 és 1929 között három fia és egy lánya született. Sophie nem nagyon forgolódott a nagyvilági társaságban, ugyanolyan családközpontú volt, mint a szülei. Csehország német megszállása alatt a magukat németeknek valló nemesek megtarthatták birtokaikat, kastélyaikat. Nostitzék is, de a két nagyobbik fiukat, akik a Wehrmachtban harcoltak, elvesztették. A háború után, amikor a németeknek el kellett hagyniuk Csehországot, Nostitzék Ausztriában telepedtek le. Sophie 1990-ben halt meg Thannhausenban.

Hitler megszállottan gyűlölte őket.

Max és Ernst az ifjú Habsburg Ottó és a királypártiak fő támaszai voltak, keményen náciellenesek. Max volt a 60 osztrák legitimista pártot tömörítő Eiserner Ring elnöke, Ernst a legmegbízhatóbb segítőtársa. Ernst az Anschluss előtt tíz nappal beverte Bécsben egy forgalmas kávéház kirakatát, és kidobta onnan Hitler arcképét. Ausztria Németországhoz csatolása után a testvérpárt az elsők között hurcolták el, vagyonukat elkobozták. A dachaui koncentrációs táborban különös kegyetlenséggel bántak velük. Leopold Fiegel osztrák politikus így emlékezett vissza rájuk: „Az ürüléket szállító kordéba voltak befogva, mint az állatok, és folytonos ütlegelés mellett kergették őket egyik latrinától a másikig. Döbbenetemet csakhamar a csodálat váltotta fel. A megaláztatást és az állandó életveszélyt mindkét Hohenberg rendíthetetlen, vidám méltósággal viselte. Megosztották velünk az utolsó falatjukat is, a legjobb barátok voltak. Mindenki a tűzbe ment volna értük.” Később egy kőbányában dolgoztatták őket. Max 1940-ben, Ernst 1943-ban szabadult.

Maxot a háború után megválasztották Artstetten polgármesterévé. 1961-ben Habsburg Ottó őt kérte fel, hogy visszatérése feltételeiről tárgyaljon az osztrák állammal. Mindkét fivér visszakapta a birtokát és mindkettő arisztokrata lányt vett feleségül. Ernst 50, Max 59 éves korában halt meg.

Tetszett ez a bejegyzés? Köszönjük, ha megosztod barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkolod az oldalunkat!

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*