Sző, fon, nem takács – beszámoló egy sikeres pályázatról

A Dabasi Táncsics Mihály Gimnáziumban újabb Nemzeti Tehetség program pályázatot sikerült megnyernünk (NTP-TFJ-20-0015 ) Sző, fon, nem takács címmel.

A megnevezés arról szólhatna, hogy “csak szövünk, és fonunk “, de nem csupán erről van szó. Az 5-7. évfolyamnak szóló szakköri program valójában a történelemórákat volt hivatott segíteni és kiegészíteni. Sajnos, a Covid miatt online oktatásra kényszerült a kis csapat (20 fő), de tudtuk, hogy a jelenléti oktatás folytatódni fog, és online módon is, jelenlétiben is szőttünk, fontunk tovább.

A pályázat célja

A cél az volt, hogy a kisgimnazisták megtanulva az ókori kultúrákat, az ősmagyar kultúrákat, vagy a városok kialakulását, olyan tevékenységbe fogjanak, amivel élőbbé, kézzel foghatóbbá válhat a tantárgy tanulása, és ezzel szerethetőbb is lesz. Így olyan tevékenységeket kerestem, melyek a manuális készségeket fejlesztik, a gyerekek számára nem terhelő anyagilag, és az órán fel tudjuk használni a tanultakat.

Ismerkedés a mesterségekkel

A szakkörön tehát megismerkedtek a gyerekek a nemezeléssel, majd az órán megmutattuk a többieknek, hogyan nézhetett ki egy jurta kívül-belül. Megtanultak agyaggal dolgozni, ezzel megismerkedtek a fazekas mesterséggel, és belátták, hogy nem egyszerű feladat a korongon dolgozni. Tanultak szőni, horgolni, hímezni, majd előadást tartottak arról, hogy a különböző korokban milyen szöveteket és mire használtak. Hogyan festették, díszítették őket az ókorban, középkorban, újkorban.

Vásári forgatag

És amikor mindennel megismerkedtek már, amire a fél év lehetőséget adott, megszerveztünk egy középkori vásárt a tanév végén tartott művészeti táborban, ahol megmutathatták élőben, mire emlékeznek az órán tanultakból. Volt pénzváltó pult, saját ezüst pénz (csokipénz volt valójában), jelen volt minden mesterség képviselője, még sörfőzde is (tea képében), és az aulában, ahol a vásárt tartottuk, a cégtáblák is megjelentek. A vásárt énekesekkel, zenészekkel egészítettük ki.

És még mindig nincs vége, hiszen nem lenne értelme a régi mesterségek ismeretének, ha nem varázsolnánk át a tudást a mi korunkba: így születtek nemezből mobiltelefon- vagy szemüvegtokok, palackmelegítők is. De készítettünk ceruzatartót, matyó mintás terítőt vagy babasapkát is, horgolt és kötött ruhaneművel felöltöztettük a könyvtár teljes plüss állományát.

A szaktudás jelentősége

A gyerekek a munkálatok végén megtanulták, hogy egy mesterség tudása érték, a kézzel készített tárgyakba a szívüket is beledolgozzák, és a régi korok emberei, akik egy-egy céhben mestermunkákat állítottak elő, nagy szaktudással rendelkeztek, akik tudásukat, idejüket adták a termékek elkészítéséhez. A vásárban megjelenő szülők, pedagógusok nemcsak büszkék voltak a gyerekek munkáira, hanem szerencsére “vevők” voltak a mókára, és a pénzváltópultnál (ahol az ezüstbe-aranyba csomagolt csokipénzek voltak) sok dukátot és forintot vételezve “megvásárolták”
csemetéjüktől az alkotásokat, amiket így hazavihettek a boldog alkotók.

Próbáljátok ki bátran! Az alkotás öröm, az elkészített tárgy önbizalmat ad, és a középkori vásár élővé tétele a gyerekeket a projektszemlélet és a történelem szeretete felé irányítja.

Péntekné Hegedűs Rita,
Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium történelem szakos tanára

Ha neked is van egy jól sikerült projekted, egy új ötletekkel teli tanórád, oszd meg velünk tapasztalataidat! Várjuk a javaslataitokat!

Tetszett ez a bejegyzés? Köszönjük, ha megosztod barátaiddal a Facebookon, és/vagy lájkolod az oldalunkat!

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .