A múlt arcai – Velünk élő történelem

📌 Szerző: Dankai Mátyás

Bevezetés

A történelemtanítás egyik legnagyobb kihívása, hogyan tegyük a múlt eseményeinek és szereplőinek megismerését élményszerűvé, személyessé és a diákok számára relevánssá.
A Rubicon történelmi magazin 2006. októberi számában közölt toplisták adták az ötletet ahhoz a tanórai kísérlethez, amelyben diákjaimmal közösen állítottunk össze rangsorokat a történelem meghatározó alakjairól.

A feladat célja

A feladat célja kettős volt: egyrészt a tanulók önálló véleményalkotásának és értékítéletének fejlesztése, másrészt a történelmi személyiségek jelentőségének, szerepének és utólagos megítélésének kritikus vizsgálata.
Másrészt a megközelítés lehetőséget adott arra, hogy a diákok ne pusztán a tankönyvi narratívát ismételjék vissza, hanem saját gondolataikat és szempontjaikat is megfogalmazzák.

A csoportmunka menete

Az óra középpontjában a kooperatív csoportmunka állt. Az osztály hat csoportba rendeződött, mindegyik más-más szempont alapján készített öt fős rangsort:

• A legnagyobb hatású magyar történelmi személyiségek
• A legszimpatikusabb személyiségek a magyar történelemben
• A legkevésbé szimpatikus személyiségek a magyar történelemben
• A legnagyobb hatású személyiségek az egyetemes történelemben
• A legszimpatikusabb személyiségek az egyetemes történelemben
• A legkevésbé szimpatikus személyiségek a történelemben

A tanulók saját előzetes tudásukra, valamint az óra elején közösen kialakított értékelési szempontokra támaszkodtak. Például:

• „Milyen hatást gyakorolt a személyiség a történelem menetére?”
• „Milyen emberi tulajdonságai váltak szimpatikussá vagy ellenszenvessé?”
• „Mennyiben láthatjuk őt a történelem személyes arcaként?”

Tanulói reakciók és vita

A bemutatók során kiderült, mennyire különböző módon lehet megítélni ugyanazt a történelmi alakot.

Az egyik csoport Kádár Jánost a „legnagyobb hatású magyarok” közé sorolta, míg másik a megtorlások és az 1956 utáni hatalomgyakorlás miatt a „legkevésbé szimpatikus” kategóriába helyezte. Ez a sokféleség segítette a diákokat abban, hogy megértsék: a történelem nem fekete-fehér, hanem értelmezések, értékítéletek és viták sokasága.

A közös vita rámutatott arra is, hogy a rangsorok mindig szubjektív elemeket tartalmaznak. Mindez kiváló kiindulópontot szolgáltatott ahhoz, hogy beszélgessünk a történeti emlékezet, a historiográfia és az utókor ítéleteinek változásáról.

Pedagógiai hozadék

A gyakorlat olyan 21. századi kulcskompetenciákat fejlesztett és fejleszthet, mint a kritikus gondolkodás, az érvelési készség, a szociális tanulás vagy az önreflektivitás.
A diákok nem csupán ismereteik tárházát gazdagíthatták, hanem megtapasztalhatták, hogy a történelem élő, sokszínű, értelmezhető, s közösen értelmezendő.

Köszönjük Dankai Mátyásnak, hogy megosztotta ötletét.

Ha érdekelnek további módszertani ötletek, olvasd el előző vendégszerzőnk, Oláh Marianna A nyári élmények aktiválása a történelemórákon című módszertani írását is!