1916 tavaszán a magyarok nemcsak háborús hírekre, hanem egy különös újításra is ébredtek: az időt magát kellett átállítani. A cél: energiatakarékosság. Az eredmény: félreértések, tiltakozások és egy elhúzódó Hamlet-előadás. De vajon tényleg a világosság volt a fő szempont, vagy csak a németek diktálták a tempót?
Haditervből hétköznapok
Kevesen tudják, de a nyári időszámítás nem zöld ötletként, hanem háborús szükségmegoldásként született meg. A Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia a világon elsőként vezette be 1916. április 30-án, éjjel 11 órakor. A cél prózai volt: energiát spórolni, elsősorban a világításon. A hosszabb nappalok kevesebb mesterséges fényt igényeltek – ami a hadigazdaságban felbecsülhetetlen értéket jelentett.
Az egységes időszámítás azonban stratégiai szempontból is előnyös volt: egyszerűbbé tette a csapatmozgások, vasúti menetrendek, hadianyag-szállítások összehangolását. A hadviselő országok sorban követték a példát.
„Németország kényszerít bennünket…”
Horváth Károly miniszteri tanácsos egyértelműen fogalmazott:
„Erre az intézkedésre Németország kényszerít bennünket… Németországban kiszámították, hogy május elsejétől október elsejéig ez az egy órai időeltolás nyolcvan millió márka értéken világító anyag megtakarítással jár, a magyar és az osztrák monarchiában pedig csupán világító anyagban ötvenhat millió koronát lehet megtakarítani”
De a jó szándék ellenére a bevezetés korántsem volt zökkenőmentes. Az óraátállítás gondolata sokak számára érthetetlennek, sőt nevetségesnek tűnt. Voltak, akik az egész intézkedést az életritmusuk elleni merényletként értékelték.
A Hamlet, ami másnap ért véget
A színházi világ különösen nehezen viselte az újítást. Az Est napilap 1916. április 16-i számában így panaszkodtak:
„A közönség nappali világosságban nemigen szeret színházba járni… a nyári időszámítás most életünk rendjét egy órával előrébb tolja…”
És jött a híres példa: április 30-án a Nemzeti Színházban a Hamlet került színre – amely nemcsak a világirodalom egyik legszebb, hanem egyik leghosszabb darabja is. A hagyományosan fél nyolckor kezdődő előadás az új időszámítás miatt valójában csak éjfél után fél egykor ért véget. Az előadók és a közönség is csak kapkodta a fejét.
„A Napot nem lehet megállítani”
A csillagászok sem örültek. Egyikük így fakadt ki a lap hasábjain:
„Az emberekkel könnyen lehet beszélni, de a Napot nem tudjuk megállítani. Az továbbra is a megszokott idejében fog delelni.”
Szerinte egyszerűbb lett volna csak a munkaidőt előrébb hozni, nem pedig az időt manipulálni. Egy másik, ógyallai csillagász viszont védelmébe vette a döntést:
„Rendkívüli időket élünk, melyek rendkívüli intézkedéseket involválnak…”
Tisza István válaszol a kocsmárosnak
Egy aradi kocsmáros, Lővy Ignác levelet írt Tisza István miniszterelnöknek, amiért attól félt, hogy az óraátállítás tönkreteszi a vendéglője forgalmát. Meglepetésre a miniszterelnök személyesen válaszolt:
„Tévedésben van, ha azt gondolja, hogy bárminő hatással lesz az időszámítás a vendéglő-üzletre… Az emberek ugyanakkor fognak felkelni, étkezni, lefeküdni, mint eddig.”
Éjjel 11-kor napot váltani?
A bevezetés időpontja sem volt éppen átgondolt: április 30-án este 11 órakor kellett egy órát előre állítani az órákat – azaz egyből átcsúsztunk május 1-re. Így az embereknek nemcsak az órával, de a naptárral is meggyűlt a bajuk.
Bakter lehetett a talpán, aki elsőre eligazodott az 1916. szeptember 20-i óravisszaállításon. Az Est szerint a vasúti közlemények csak fokozzák a zűrzavart: a szeptember 20-i „átállás visszafelé” során például aznap 25 órából állt (!), mert „a 12 és 1 óra közti idő kétszer fog szerepelni”.
Aki gyorsabb utazást várt – és aki emléklapot adott ki
Horváth Károly egy optimista mellékhatásra is felhívta a figyelmet:
„A keleti vasutakon még további időmegtakarításban is lesz részünk – rövidebb idő alatt juthatunk el Konstantinápolyig.”
A gazdasági megtakarításra viszont rögtön lecsapott a jótékonyság: az Auguszta Alap, mely Ferenc József unokájáról kapta a nevét, emléklapot adott ki az első óraátállítás alkalmából. A bevételt rokkantkórház támogatására fordították. Ma egy ilyen példány több mint 10.000 forintot ér a gyűjtők körében.
És mit szóltak a villamosművek?
A villamosenergia-termelők sem örültek. Ők attól tartottak, hogy az időeltolás miatt csökken az esti áramfogyasztás, és így bevételektől esnek el. Úgy tűnik, nekik nem a háborús győzelem, hanem a napi mérleg számított.
Zárásként
1916-ban a magyar társadalom egy furcsa, új „háborús fegyverrel” ismerkedett: az órákkal. A nyári időszámítás ötlete eredetileg praktikus volt, a megvalósítás azonban – enyhén szólva – kaotikusra sikerült. Mégis, egy dolog biztos: azóta is minden tavasz és ősz eszünkbe juttatja, hogy az idő olykor tényleg relatív.
Más országokban sem indult könynen a nyári időszámítás bevezetése. Olvasd el erről szóló cikkünket!
Időzavar világszerte: hogyan kavarta meg a világot az óraátállítás?
Ha tetszett ez a kis időutazás az óraátállítás zűrzavaros kezdetéről, tarts velünk máskor is! A történelem tele van hasonló, elfeledett fordulatokkal – és mi mindet megkeressük neked.
Leave a Reply