Közmondások a vegyesházi királyok korából

1301-1526 közötti időszakot a magyar történelemben a vegyesházi királyok koraként is szokták emlegetni. Vencel trónra lépésétől II. Lajos király haláláig tartó időszakot értjük alatta. Az elnevezés onnan származik, hogy ebben az időszakban egy dinasztiának sem sikerült olyan tartósan megszereznie a magyar trónt, mint előtte az Árpád-háznak (1000-1301) vagy utána a Habsburgoknak (1526-1918).

A vegyesházi királyok korának (Anjou-kor, Zsigmond-kor, Hunyadiak kora, Jagelló-kor) az ismert és kevésbé ismert közmondásait és azok eredetét gyűjtöttem össze. Nem meglepő, hogy a legtöbbjük Mátyás király nevéhez kapcsolódik.

Fabatkát sem ér

Jelentése: semmit se ér.
A batka a 16. században létező pénznem. Kis értékű sziléziai és csehországi aprópénz volt – egy krajcárért 3-4 darabot adtak belőle. A cseh pénznek babka (‘garas, fillér’) volt a neve, azonban már a régi magyar nyelvben is önállóan élt a szó és elhasonulás útján lett batka. Már a 16. században felvette a “csekély érték” jelentést. Ezt csak megerősítette a fa- előtag, mint a valódinál is értéktelenebb utánzat jelzése.

Csóri csukának nincs mája

Akkor használatos, ha valaki szemrebbenés nélkül hazudik.
Egy történet szerint a csóri fogadóban megszállt egyszer Mátyás király és csukamájat akart enni csupa tréfából, mert jól tudta, hogy azt a szakácsné igen szereti. Erre a szakácsné azt felelte, hogy nincs mája a csóri csukának. Mire a király: de ha úgy, akkor a palotai pálcának sem lesz száma (rovópálcán a befizetett adót tartották számon). A csukamáj természetesen az asztalon termett.
Csóri tót falu Nógrád-megyében. A legenda valódi eredetét nem tudjuk bizonyítani.

Sok van a rovásán

Gyakran használjuk ezt a kifejezést akár anyagi tartozások felemlegetésekor, akár erkölcsi hibák számbavételekor.
Az adózás története vezet el az eredetéhez. Az adózást Magyarországon Károly Róbert vezette be. Ő veretett firenzei mintára állandó aranypénzt, a florentinust, magyarosan forintot. Ezzel lemondott a pénzváltás hasznáról. Míg korábban a királyi kamarák a pénzcserét igen magas haszonnal bonyolították, az állandó aranypénz bevezetésével a kamara haszna megszűnt, ennek pótlására szolgált az adó.

Mivel a parasztok abban az időben nem tudtak írni, az adótartozást rovásbotra vésték. Ez hosszú, négyszögletes pálca volt. Egyik végén kezdték a rovást. Az első jobbágyportánál kezdtek vésni a pálcára, melynek az egyik oldalára rávésték a forint tartozást, a másik oldalára a dénárokat jelölték. Majd egy függőleges vonallal a pálca mind a négy oldalán lezárták ezt a rovatot. A következő jobbágyportánál ugyanezt tették. Ha üres, vagy elhagyott telekhez értek, a rovásboton is üres helyet hagytak, csak a lezáró vonalat vésték rá. Ez volt az adókirovás. Amikor az adót befizették, a rovásbot harmadik oldalán, amely eddig üresen állott, a befizetett forintokat, a negyedik oldalán pedig a dénárokat tüntették fel. Ezt nevezzük az adó lerovásának. Az adók rendezése után a rovásbotot a falusi bírónak adták át megőrzésre.

Hasonló kifejezések:

– Az utat róni kifejezés is arra utal, hogy az adószedők házról-házra jártak.
– Kiróják / leróják az adót: Az adószedők végigjárták a falut és közben kivettették az adót, illetve a jobbágyok megfizették az adót.
– Sok van a rovásán: nemcsak anyagi tartozást jelenthet, hanem csínyeket, huncutságokat, sőt jelentheti erkölcsi hibák számonkérését is.

Egye meg a rosseb!

Akkor mondják, ha valakinek rosszat akarnak.
Eredetileg a mondást hosszabb alakban használták: Egye meg a radai rosseb!, mely idővel lerövidült.
Nagy Lajos 1348-ban Nápoly elleni hadjáratból tért haza. Katonái közt nagy számmal fordultak elő betegek, akik java harci sérüléssel küzdött. Számukra ispotályt, azaz kórházat hozott létre Radán. A betegek között nagy számban voltak szifiliszesek (halálos, nemi úton terjedő betegség) is, őket is itt ápolták. A hagyomány szerint a vérbajt a szifilisszel fertőzött, és a radai ispotályban lábadozó katonák terjesztették el Magyarországon. A szifiliszes betegen sok apró gennyedző seb jelenik meg, ezért azt feltételezik, hogy maga a rosseb a “rossz seb” kifejezésből ered, mellyel valószínűleg a szifiliszeseket illették a középkorban.

Föltette az Orbán süvegét

Hogyha valaki nagyon felönt a garatra, azt mondják rá: Ez is feltette az Orbán süvegét.
Mára kevésbé ismert szólás, pedig 150 éve, még gyakorta használták.
Keletkezésének történetét a a XVI. században jegyezték le, így teljes bizonyossággal nem állíthatjuk valódiságát. II. Ulászló koronáztatásakor (1490), ahogy szokás, a püspökök mind fejükön viselték a püspöki süveget és hódoltak az uralkodónak. Kivéve Dóci Orbánt, az akkori egri püspököt. Ugyanis az ő süvegét inasa részegen hozta utána és részegségében a püspöki süveget ura helyett saját fejére tette fel.

Hozzászólások

hozzászólás