Pályázat - Vártúra a Vértesben

Pályázati munkám a Vértes erdőben eltöltött vártúrámat eleveníti fel

Nemrég kistestvérem született. Emiatt az idei nyári szünetben nem tudtunk nyaralni menni a családdal. Így a nyár jó részét, a nagyszüleimnél töltöttem. Ők Tatabányán laknak. Hogy minél érdekesebben teljen a szünet, a nagypapám elvitt túrázni. Várgesztesig busszal mentünk. Onnét a kék túraösvényen haladtunk egészen Tatabányáig. Az útvonalon két várrom is található.

A Gesztesi vár

Az első vár a Gesztesi vár. Bevallom, első ránézésre nekem nagy csalódás volt. Egy igazi vadregényes várromra számítottam, bástyákkal. Ehhez képest a rom inkább emlékeztetett egy rozoga tömblakásra, a formája miatt. Papám megmutatta, elmagyarázta, milyen lehetett hajdan a vár, hogy régen kőfal vette körül és az, ami most látható csupán a lakóépület alsó szintje. Az eredeti Árpád-kori várat átépítették vadászkastéllyá. Nagypapám azt is elmondta, hogy falai között, több király is megfordult, kedvelt vadászhely volt a vértesi erdő. A török harcok során fontos védelmet látott el. Azonban később, mikor már nem volt védelmi jelentősége, a vár köveit a környék lakói elhordták építőanyagnak. A történetét ismerve, már komolyabb várnak tűnt a szememben és jobb szemmel néztem rá. Sajnos belülről nem lehet megnézni.

Vitányvár

Az utunkat az erdőben folytattuk a kék jelzés mentén. Közel 2 órát gyalogoltunk, mikor megláttuk a fák közül kimagasodó sziklát egy omlatag várral. Ez a vár a Vitányvár volt. Jelenleg nem lehet felmászni rá, mert életveszélyes. Falairól folyamatosan potyognak az építőkövek. A tövéig azért felkapaszkodtunk a meredek dombon. Az egyik oldala inkább sziklás volt, ahol gyökerekbe csimpaszkodva haladtunk felfele. A másik oldala földes, rengeteg omladékkal, ami csúszóssá teszi a terepet. Nagyon izgalmas volt ott leereszkedni. Fától-fáig futottunk. A vártól gyönyörű volt a kilátás. Igazán szép hely lehetett valamikor. Kár, hogy nem maradt meg ép állapotban. Erről a várról jóval kevesebbet tudott mesélni a papám. Annyit tudott, hogy a török harcok során robbantották fel, hogy ne kerüljön török kézre és, hogy ennek a köveit is széthordták a környék lakói. Elképzeltem, milyen nehéz lehetett megépíteni és, hogy régen milyen út vihetett a várhoz, amit ma már nem is látni a növényzettől. Papámmal beszélgettünk arról, hogy milyen nehéz feladat lehetett megostromolni, pláne nehéz fegyverzetben, illetve, találgattuk, vajon hányan élhettek itt. Sajnálom, hogy pusztulásra van ítélve ez a történelmi emlék.

Tervezzük az újabb kirándulást

A Vitányvártól gyalog mentünk egész hazáig. Igen nagy túra volt. Jól elfáradtam. De annyira nem, hogy este még megnézzem a neten a Vitányvár történetét és a rekonstrukciós képeket mindkét várról. Mivel ilyen jól sikerült a túrázás és ennyire felkeltették az érdeklődésemet a várromok, nagypapám megígérte, hogy hamarosan újabb kirándulásra visz, a Gerencsér várhoz, Oroszlánkői várhoz és Vértesszentkeresztre. Még szerencse, hogy a Vértes így bővelkedik történelmi látnivalókban.

Sajnos telefont nem vittem a túrázásra, így saját képek nem készültek a történelmi emlékekről.

írta: Nagy Brigitta (14 éves)

Pályázat – 2018

Köszönjük, ha barátaidnak is ajánlod a bejegyzést és megosztod! Várunk a Facebook oldalunkon!

Kép forrása: http://vitanyvar.hu/page/2/