"Hagyományos" játékok történelemórán

A mai digitális világban néha az a felüdülés, ha a hagyományos játékokat vetjük be az órán, azokkal színesítjük (nemcsak) a történelemórákat. Lássunk néhány ötletet, amik a kollégák beszámolói és saját tapasztalatok alapján jól működnek.

Ki ismeri legjobban a térképet?

Adott témakörhöz minden órán elővesszük a térképet, használunk fali térképet is. Ahogy mi megmutatjuk a nagy térképen, úgy meg kell keresniük a gyerekeknek is a saját atlaszukban, hogy az a hely (település, ország, folyó/tó, stb) hol található.
A következő órán a gyerekeké a terep: a tanult helyet kell megkeresni, az első három tanuló, aki valóban megtalálta a keresett helyet, jutalmat kap (ez lehet valamilyen tárgy, vagy csak egyszerűen pont, amit össze kell gyűjteni). A játékban tehát nemcsak az a fontos, hogy tudja, hol keresse a helyet, hanem a gyorsaság is számít.

Az összegyűjtött pontokat, tárgyakat megbeszélt szabályok alapján később osztályzatokra (esetleg a dolgozatokban pluszpontokra) válthatják a tanulók.

A játékkal egyébként minden tanuló nyer, aki egy kicsit is gyakorol, hiszen a dolgozatokra megtanulják a korszakhoz kapcsolódó helyeket. Az sem utolsó szempont, hogy egyre jobban fognak tájékozódni a térképeken (valószínűleg a földrajzi térképeken is).

(Vaktérképpel is ki lehet próbálni!)

Térképpárbaj

Ezt a játékot a fali térképen játsszuk: kijön két tanuló, akik nem nézhetnek addig a térképre, amíg el nem hangzik a keresendő hely (legegyszerűbb, ha háttal állnak a térképhez). Ezután megfordulnak és aki hamarabb megtalálja a térképen a helyet, az nyer. Jöhet az újabb kihívás.

Ezt a variációt is lehet pontgyűjtésre használni, de jutalmazhatunk akár érdemjeggyel is.

Melyik a hamis?

Ismétléshez jól alkalmazható játék. A tanult eseményről, személyről, helyről, fogalomról kell írniuk a gyerekeknek 3 állítást. Kettő igaz legyen, egy pedig hamis.

A többieknek azt kell kitalálniuk, hogy melyik állítás volt a hamis.

Hogy miről írjanak, azt előkészíthetjük cetliken, amiből húznak a gyerekek, de az sem baj, ha maguk döntik el, és akár több tanuló is ugyanarról ír állításokat. Nagy eséllyel nem fognak ugyanolyan állításokat írni.

Szövegkiegészítés – csoportjáték

A teremben több helyen elhelyezünk egy-egy leírást, nem túl hosszú szöveget. Megbeszéljük, hogy melyik csoportnak melyik szöveget kell elolvasniuk, leírniuk. A csoport kiválaszt egy tanulót, aki mindig odamegy a szöveghez, elolvassa és megpróbálja a lehető legpontosabban elmondani a társainak. A többiek lejegyzik a szöveget egy papírra.

Szabhatunk időkorlátot, ekkor a kiválasztott tanuló gyorsan elmondja a társainak a mondatot és már fordul is vissza. Az a tanuló, aki ír, nem fogja tudni ilyen gyorsan leírni, ezért a többiek beoszthatják, hogy a következő mondatot melyikük jegyzi meg addig, amíg az írásban sor kerül rá.

A végén elmesélik a többi csoportnak, hogy ők mit tudtak meg a saját szövegükből.

A sikeres feladatmegoldásért gyűjthetnek jutalmat a tanulók.

Híradó, tudósítónk a helyszínről jelentkezik

Érdemes egy későbbi anyagot kiválasztani és néhány vállalkozó kedvű tanulónak előre kiosztani a feladatot: bemutathatnak egy csatát, egy koronázást, stb. Amikor az adott tananyaghoz érünk, akkor átadjuk a szót a csapatnak: A tankönyv és a saját kutató munkájuk alapján előadhatják úgy a régi eseményeket, mintha a híradó stábjával ők maguk is részesei lettek volna. Megszólaltathatják az érintett történelmi személyt is, tehát riport is készülhet, de ha csak a tudósító mesél, akkor is lehetnek a háttérben olyan szereplők, akik eljátsszák, hogy mi történt.

A tudósításhoz lehet használni jelmezeket, készülhetnek háttérképek (pl. XIV. Lajos elmesélheti, hogy felépítette a versailles-i kastélyt, közben a képen ezt is megmutathatják). A szövegben megpróbálhatnak régies kifejezéseket használni, hogy minél korhűbb legyen a beszámoló.

(Ugyanezt a feladatot úgy is megoldhatják, hogy videót készítenek, amit az órán már csak le kell vetíteni.)

Totó

Összefoglaláskor lehet színesíteni az ismétlést. A témakörből kiválasztanunk 13+1 kérdést, amelyekhez 1, 2, x állítást írunk. A diákok feladata az, hogy tippeljenek (papíron megkaphatják a “szelvényt”, amire feljegyezhetik a tippjeiket). A végén azt kell leellenőrizni, hogy van-e telitalálatos. Természetesen megállapodás kérdése, hogy hány találatig kaphatnak jutalmat a tanulók.

Timeline – idővonal

Ehhez a játékhoz készíthetünk színes, képes kártyákat is, de ha nincs ennyi energiánk, akkor elég néhány cetlire felírni az eseményeket, amikkel foglalkozni akarunk az órán. Ez esetben a gyerekek húznak a kártyákból, majd megpróbálnak sorba rendeződni. Először kiválasztunk egy tanulót, majd a nála található eseményhez képest lehet beállni a sorba: aki úgy gondolja, hogy a nála található esemény előbb volt, az elé áll, akié később volt, az mögé áll.
Aki nem jól állt be a sorba, az kiáll. Az ő cetlijét megkaphatja egy másik osztálytárs. Addig rendezgetjük a sort, míg a megfelelő sorrend ki nem alakul.

Apróhirdetés

Adj fel hirdetést valamelyik történelmi személy nevében.
Ez lehet társkereső, ingatlan, de akár útitárs keresés is. Az a lényeg, hogy a tanulók úgy fogalmazzák meg a hirdetést, hogy abból a többiek kitalálhassák, hogy ki volt a hirdetés feladója.
Például: Az Égei-tenger partjáról köszönetemet fejezem ki jótevőmnek, ki megmutatta a titkos ösvényt. Jelige: Hátba támadunk
(Xerxes)

Activity

Ezt a játékot talán mindenki játszotta már, csak nem történelemmel kapcsolatban. A történelmi feladatkártyákat érdemes előre elkészíteni, azt is meghatározva, hogy körülírás, rajz, vagy mutogatás legyen a feladat. Azoknak nem lesz nehéz dolguk, akik eléggé felkészültek az órára, tudják, kikről tanultak, milyen mondások voltak az anyagban, milyen helyszínek, stb.

Alkothatunk csoportokat, vagy egyénileg is gyűjthetik a pontokat a tanulók. A legtöbb feladvány kitalálója akár ötöst is kaphat.

Hasonló cikkek: